Olyan kívülről, mint más átlagos üzlet errefelé. Soványka utcafrontú ház a sorba szorulva, két szint. Két ablak lent, néhány fönt, üvegezett ajtó középen, a bejárat lépcsői mentén kő virágtartók örökzöldekkel, melyeknek megfelel az éghajlat, ritka a fagy, sokszor szitál az eső, mint porcukor a süteményre.
Csak a bentről kicsapó meleg fény – mely mint az olvadt vanília hömpölyög kifelé az ablaküvegeken és a nyíló ajtón – jelzi előre a fűszeres illatú varázslatot, melynek során a ház apró műhelyeiben csúf alapanyagokból illat, aroma, látvány mágiája éled.
Ki itt belépsz, ne hagyj fel minden reménnyel, ellenkezőleg. A körben elhelyezett számtalan polcról, vakítóan tiszta vitrinekből felénk mosolygó kisebb-nagyobb csomagok és sütemények látványára máris összefut szánkban a nyál, s eljövendő ízek harmóniájának ígérete gerjeszti érzékeinket. Tükörrel borított falak sokszorozzák a tér kiterjedését, s fokozzák felkorbácsolt izgalom adrenalinját. A kis boltba csak három kerek asztalka fér még, a maradék szűk helyen torlódók elképedt sóvárgással válogatnak a polcok készletéből, míg orrukba szivárog fahéj, vanília, narancs illata. Szemük néha lopva megpihen két, átellenben elhelyezett hatalmas csokoládé szökőkút leomló barnaságán: szüntelenül folyik, ömlik a meleg csokoládé, mint kráterből a láva, s a kakaó illata körülfolyik, elárad, minden pórusunkba beveszi magát.
Az eladó is csokibarna, mint az áruja; nem, ő nem a vasorrú bába, tejcsoki bőre fölött kis bóbita rezeg a hajába tűzve, ahogy fejét forgatja, három nyelven lesve kívánságainkat. Nehéz a választás, a baloldali polcokon celofánba csomagolt, formába öntött csokoládé tömböcskék, kiálló fa lapátkával; ahány, annyiféle íz; látványnak is mesés. Választásunk narancsos, csilis, nugátos. De lehetne tojáslikőrös, whiskys, gyümölcsös, még vagy ötven féle. És ez még csak a kezdet, vége-hossza nincs a különböző cukrokba, aszalványokba, magokba forgatott csokoládétalléroknak, formáknak; vagy épp fordítva, a csokoládé reszelékbe forgatott finomságoknak. Külön polcsort foglalnak el a tábla csokoládék; a választék itt is elkápráztató. S mindeközben sütemények, sütemények a vitrinekben. Torták gyümölcsökkel, krémekkel, sajttal; beleszédülünk, elsüllyedünk már a látványban.
Ódon, szűk vas csigalépcső vezet az emeleti nagyterembe, kovácsoltvas korláttal; kanyargása közben bevillanó műhely, régimódi, hosszú asztallal, nagy üstökkel - a ház boszorkánykonyhája, a mágia színtere, a színfal mögötti világ… S kitágul a hely, ahogy felérünk a nagyterembe, hol vastag, tömör fából lapolt asztalok mellett zsibonganak a vendégek, arcukon mennyei elégedettséggel kortyolva nedűjüket. Méretes bögrékben érkezik a forró tej, magunk keverjük italunkat; a celofánokból kibontott kiválasztott tömbünket nyelestül pottyantjuk a tejbe, s míg türelmetlenül várjuk olvadását, mélyet szippantunk gőzölgő illatából. Íze feloldja a hatalmas adag krémes torták hagyományos vajas töménységét, a sajttorta finoman rezgő csipetnyi édességét, az almáspitéhez bújt vaníliafagylalt hűvösét. Csíp a csili, hogy könnybe lábad a szem, s úgy érezzük, bizonyára a herceg is átsétál néha az utcácska másik oldaláról körülnézni, minden rendben van-e országában… ahol folyik a csokoládé, áramlanak a látogatók, mégiscsak szép az élet (A híres luxembourgi Csokoládéházról).
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.