Amikor a Föld túrára indul,
hátizsákba dobja a Napot.
Uzsonnája a fény-kavalkád,
nem emészt többé emléktelen tegnapot.
A holnapnak tán, a féltett valóságnak
sorolja el fáradt gondjait.
Gurul, gurul…a Marsra talál,
vagy megnyugszik a Vénusz karjain.
S mire az est jő, megrázkódott testét,
a Szaturnusz jegyzi rég.
A Földtúrából nász lesz,
az ezüst Hold szerelmes énekén.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése