Egy lány és egy fiú ül egymással szemben a lepukkant, harmadosztályú vendéglátó-ipari egység ütött-kopott asztalánál. A kocsma most kihalt, csak a hátul, a félhomályban iszogat egy-két vendég, a pult felől ócska gépzene szól, ezt hallgatják. Nem nagyon szólnak egymáshoz, a fiú olykor húz egyet a söréből, a lány valami üdítőt kortyolgat, s közben mindketten megfontoltan szívják a cigarettájukat. - Akkor most meddig maradsz? – töri meg a lány a csöndet. A fiú nyel egyet a sörből, nem sieti el a választ, mint aki még egyszer, utoljára végig akarja gondolni a dolgokat. - Nem megyek vissza, végleg hazajöttem – böki ki végül, s közben fürkészi a lány arcát. - Végleg? – kérdezi a lány. – Valami baj van? - Nem, nincs semmi baj, de hazajöttem – szól a fiú, kicsit hangosabban, mint, aki nem tűr ellenvetést. - De, annyira elvágytál! Annyira készültél Írországba! Azt mondtad, az egy más világ, hogy itt nem lehet élni! – csattan fel a lány. - Azt, azt mondtam. Mert azt is hittem. - Miattam jöttél vissza? – kérdezi a lány megenyhülten, s érezni a hangján, egy jó válaszért mindent megadna. Milyen szép lenne, s mennyire megérthető. A fiú rendel még egy sört, elsétál a zenegépig, érméket dobál bele. Valami ősrégi sláger csendül fel, pontosabban inkább recseg, öreg már a gép is. Aztán visszasétál az asztalhoz, de a lány még mindig kérdő tekintettel néz rá, s rájön, ezt a választ nem úszhatja meg. - Nem, nem miattad – feleli, de elfordítja a fejét, nem akarja látni a csalódást a másik szemében. Ülnek, a cigarettafüst jótékonyan beborítja őket. - Hát akkor nem értem, mért jöttél haza! Valaki másért? – szólal meg ismét a lány, a hangja tompán kondul a félhomályban. - Ugyan, dehogy! Tudod, én ott is csak egy szegény ember voltam… - Na persze, a helyiekhez képest – értetlenkedik a másik. – De viszonylag jól kerestél. Megint hallgatnak, valaki az ócska zenegépet püföli, úgy tűnik végleg bedöglött. - Hát nem érted, ha már szegény vagyok, jobban szeretek itthon szegény lenni! – suttogja a fiú, aztán mintha elszégyellné magát, felugrik és kisétál az ajtón. Még hallja, amint az ócska zenegép ismét rázendít a recsegős slágerre.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése