A kép is Tomor Gábor alkotása, címe: A Léthe vidéke. Technika: pasztell.
állok meredt ember a tükör előtt
gyanakvó arcom szúrós szemmel visszatekint
kölcsönös ellenszenv míg fürkésszük egymást
ki vagyok kérdem úgy ám kivagy sandít
csipetnyi gúnnyal szája sarkán
de ni most apámat látom a fényben
nem lehet véletlen hisz’ gyakran megidézem
rám gondol hát ő is leginkább szeretném
ám oly távolin néz mint sokszor régen
imitált közelség kezdetén
s pörögnek elő mind újabb arcmások
sajnos idegenek pedig tőlük eredtem
hé te hát te nahát ez nem lehet igaz
néznek nyíltan bambán kimérten furcsán
különös múltban révedtem el
lám e bozontos főt sohase láttam
bámulom izzó szemeit s hogy vadul ágál
bátor vagyok erősebb nála ledöföm
üti mellét s érzem most meghatottan
mintha ő lennék a legrégibb ősöm
Sokkal beszédesebb a kép címe! Anno, Nagy László, mikor megírta ama gyönyörű szerelmes versét, egyes kutatók szerint a "Létem, ha végleg lemerül" képben Ő maga is a Léthe folyóra gondolt, s milyen furcsán fejezte be az életét... No, most jól elkalandoztam, de ez mindenképpen kikívánkozott belőlem a tükrös versed olvasva... A tükör is egy ősi szimbólum, rejtély és sok más egyéb is... A mű pedig úgy, ahogyan van, kiváló!
VálaszTörlésValószínű, hogy a feledés folyója gyakran járt Nagy László eszében, hiszen az ötvenes évek közepén egyik versében is (Tájkép magammal) ír ilyen sorokat: "Végső ez a stáció,..., nagy vízhez értem..., legyek élet s halál határa". Soraimban a visszarévedés, képemen (ejnye, csak így egyszerűen) jelen-múlt jövő...
VálaszTörlésKöszönöm hozzá(m)szólásodat, kedves Ditta!
Én pedig a művészeti élmény mellett köszönöm a hasznos irodalmi ismereteket. Mindkét alkotást szépnek, jónak, beszédesnek tartom. Nekem van meglepetés tartalma is a versnek, aminek külön örülök.
VálaszTörlésJó érzéssel olvasom, hogy tetszett, kedves Éva. Lassan már azt is megszokom, hogy megleptelek valamivel, még ha nem fejted is ki, mire kéne gondolnom...

TörlésTalán másoknak semmiség, kedves Francis! Szerencsésebbek, mint jó magam, és éppen emiatt szeretnék egy képet összerakni Rólad. Talán a hajad már készen van.
VálaszTörlésKülönleges verset hoztál Francis, elgondolkodtatót.Minden magunkban hordozzuk múltunkat és őseinket, csak nem mindenkinek van rá szeme. Tetszett a versed.
VálaszTörlésMeglepő költemény. Most, megnéztem az arcomat a tükörbe.
VálaszTörlésRészletesen, és úgy, összességében. Elég meghökkentő, valahogy másnak, másképp képzeltem arcomat, tekintetemet. Ez az ismeretlen, nem szimpatikus arc, ezzel a hűvös közönyt sugárzó tekintettel, a maga racionalitásában, nem okozott kellemes percet.
Nagyon jó gondolat volt részedről, és tanulságos...
gyuri