A vonat olyan lomhán cammogott ki a nyíregyházi állomásról, mint a mély álmából felriadt ember, aki vontatottan szomját oltani indul a konyhába. Nehezítette a járat menetét a kemény téli fagy is. A reggeli zúzmara makacsol kapaszkodott a sínekbe, a vonat kerekei barázdát vertek a fehérségbe. Késni fogunk, gondolta az egyik utas, sokat is. Bosszús volt, mert egyik barátja lebeszélte volna erről az utazásról, de ő makacsul ragaszkodott hozzá. Ráadásul abban sem volt biztos, hogy előre küldött levele odaért-e időre. Mert ha nem kézbesítették, ő szállás nélkül marad Ungváron. Akit tréfásan csak „kis Budapestnek” szeretett nevezni. Tudod mit szeretek abba a városban? - mondta barátjának, aki nem igazán értette, miért indul ilyen kemény téli időbe oda, ahol csak bizonytalanság várja -, azt, ahogy csillognak az esti fények és Ungvár nézegeti magát az Ung folyóban.
Krúdy Gyula fázósan húzta össze magán meleg télikabátját és kitekintett a tájra. Barátjának nem mondta el, hogy a macskaköves utcák eldugott sarkában lapuló kávéházak, kiskocsmák és a kulináris élvezetek is szerepet játszanak abba, hogy mostanában már többszörös látogatását tesz Magyarország keleti végébe, az Ung-parti városba. És Hájas Józsi, a Korona Szálló prímása, akit mindenki csak Dodynak szólított , fülbemászó hegedű muzsikájával… Miközben hatalmas falatot nyom a szájába a frissen sült cipóból és akkora kanállal tesz a szájába csülkös bablevesből, hogy majd megfullad, Dody húzza a fülébe a kedvenc nótáját és a dallam végig csúrran az állán, mint a csülökből kibuggyanó zsiros lé… S vele szemben ott ül Olenka, az egyik ruszin énekesnő a hatalmas kebleivel, amelyek minden kanálmerítés után alig láthatóan megemelkednek a látványtól és a gyönyörtől, ahogy szerelmetesen nézi a fiatal író falatozását…
A gondolatok, hogy újra ilyen élvezetek várják majd Ungváron szinte felmelegítették a testét és a nyál is összefutott a szájában a bableves és a juhtúrós bános gondolatára. Fent, a Kárpátokban összebújó ruszin falvak egyikében ette ezt a málékásából készült ételt először. Az ungvári kávéházban pedig kifejezetten neki készítette a szakács megbolondítva finom szalonnapörcökkel a tetején. Micsoda ízek, micsoda miliő… Erre vágyik ismét.
De Krúdynak dolga is volt Ungváron. Az 1918. évi X. számú néptörvény létrehozta az autonóm Ruszka Krajnát. Még abban az évben Krúdy beutazta a Kárpátokat, felment egészen Máramarosig. Az ott látottakat megírta regényében, amelynek kézirata ott lapult útipoggyászában. Ott kell ezt a könyvet kiadni, Ungváron. Havasi kürt, ezt a címet adta neki. Elbóbiskolt. Gondolatai ott jártak már ismét Rákóczi első katonáinak és leghűségesebb népének házaiban.
Krúdynak meg volt az anyagi biztonsága és lehetősége, hogy családjával a polgári jólét keretei között élje le éveit. A józan, rendezett életre azonban alkalmatlanná tette nyugtalan bohém természete. Mulatozó, kicsapongó, éjszakázó életvitele gyakran keverte kellemetlen helyzetekbe. Ilyenkor felkapta magát és elindult. Többek között a Kárpátok alatt megbúvó magyar és ruszin emberek közé. Már az első találkozáskor a szívébe zárta őket. Pedig látta, nehezen törnek ki a maguk zárt közösségéből, egyszerű iskolázatlan parasztemberek. De nagyon becsületesek, béketűrők, szelídek és vallásosak, a szerénység és a törvénytisztelet a legjellemzőbb tulajdonságaik. Negatív vonásaik viszont szintén megmutatkoztak, míg köztük járt: a maradiságot meg a részegességet, a babonára való hajlamot, a tudatlanságot, a rend iránti igénytelenséget, valamint a kétbalkezességet jegyezte fel az író.
Ungvárra érve Krúdyt első dolga a szállása felé vezette. Néhány lépésre volt a nyomda, de biztonságosabbnak látta, ha előbb csomagjait letéve érdeklődik az Ungváron zajló politikai fejleményekről. Jól tette. A városba már bevonult a francia idegenlégió, a nyomda bezárt, tájékoztatták. Krúdy megértette: a könyv csak Budapesten jelenhet meg.
De ha már itt volt, akkor pár napot kivár. És ha az események másfelé fordulnak. A hotelben kevés vendég volt, ismerőd beszélgetőtársat nem is talált, így elhatározta sétál egyet a városban. Füredi Manó kocsmája felé vette az útját. Az Ung-parti étterem nyári terasza most üresen kongott csak a jeges szél ölelte körbe a némán álló gesztenyefák törzsét. Megfordult, inkább a Korzón sétál végig, ott ismerőssel is találkozhat. S lám, jól tette. Egyik ungvári barátja sietett felé és örömmel üdvözölte. Az ungvári színkörbe tartott ahol egy darabot próbáltak a közeledő karácsonyra. Az író már csak kíváncsiságból is vele ment, hiszen tudta, a színkörösök a próba végén mindig a Kossuth-téri kiskocsmában tárgyalják meg a jelenetekben adott rendezői utasításokat.
Beléptek. Az ungvári színkörben drámát játszottak a vándorszínészek, amelyben megöltek – egy nőt. »Zseklén, menj a másvilágra!« – szólt a szerep. Krúdy fejében ez a mondat sokáig ott csengett. Később a Napraforgó c. regényében írta le. Aznap este együtt nevetett, borozott és jókat evett a társulattal. Szállodai ágyát is megosztotta Olenkával, hűséges rajongójával. Mikor az útitáskájából kivette a kéziratot, hogy megmutassa a töltött galamb énekesnőnek az megkérdezte mi a címe? havasi kürt, válaszolta Krúdy, tudod az a nagy hosszú fából készült pásztorok rúdja.
- To trembitá, pane Krúdy! – nevetett fel gyöngyöző kacagással és puha karjaival már húzta is magához az írót.
Pár nap múlva Krúdy, miután látta, hogy a helyzet nem javúlt és a nyomda továbbra sem dolgozik majd, felkerekedett és felutazott Pestre.
A havasi kürt c műve, amely hangszert a ruszinok a maguk nyelvén trembitának hívnak, végül is 1919 elején megjelent könyv formájában is. A Kárpátok vonulatai közt szétszórtan élő ruszinság jelképe lett, amolyan riport és szociográfia műfajban íródott műremek egy mostoha sorsú kis népről, akit Krúdy, Rákóczihoz hasonlóan, azonnal a szívébe zárt.
Krúdy Gyula fázósan húzta össze magán meleg télikabátját és kitekintett a tájra. Barátjának nem mondta el, hogy a macskaköves utcák eldugott sarkában lapuló kávéházak, kiskocsmák és a kulináris élvezetek is szerepet játszanak abba, hogy mostanában már többszörös látogatását tesz Magyarország keleti végébe, az Ung-parti városba. És Hájas Józsi, a Korona Szálló prímása, akit mindenki csak Dodynak szólított , fülbemászó hegedű muzsikájával… Miközben hatalmas falatot nyom a szájába a frissen sült cipóból és akkora kanállal tesz a szájába csülkös bablevesből, hogy majd megfullad, Dody húzza a fülébe a kedvenc nótáját és a dallam végig csúrran az állán, mint a csülökből kibuggyanó zsiros lé… S vele szemben ott ül Olenka, az egyik ruszin énekesnő a hatalmas kebleivel, amelyek minden kanálmerítés után alig láthatóan megemelkednek a látványtól és a gyönyörtől, ahogy szerelmetesen nézi a fiatal író falatozását…
A gondolatok, hogy újra ilyen élvezetek várják majd Ungváron szinte felmelegítették a testét és a nyál is összefutott a szájában a bableves és a juhtúrós bános gondolatára. Fent, a Kárpátokban összebújó ruszin falvak egyikében ette ezt a málékásából készült ételt először. Az ungvári kávéházban pedig kifejezetten neki készítette a szakács megbolondítva finom szalonnapörcökkel a tetején. Micsoda ízek, micsoda miliő… Erre vágyik ismét.
De Krúdynak dolga is volt Ungváron. Az 1918. évi X. számú néptörvény létrehozta az autonóm Ruszka Krajnát. Még abban az évben Krúdy beutazta a Kárpátokat, felment egészen Máramarosig. Az ott látottakat megírta regényében, amelynek kézirata ott lapult útipoggyászában. Ott kell ezt a könyvet kiadni, Ungváron. Havasi kürt, ezt a címet adta neki. Elbóbiskolt. Gondolatai ott jártak már ismét Rákóczi első katonáinak és leghűségesebb népének házaiban.
Krúdynak meg volt az anyagi biztonsága és lehetősége, hogy családjával a polgári jólét keretei között élje le éveit. A józan, rendezett életre azonban alkalmatlanná tette nyugtalan bohém természete. Mulatozó, kicsapongó, éjszakázó életvitele gyakran keverte kellemetlen helyzetekbe. Ilyenkor felkapta magát és elindult. Többek között a Kárpátok alatt megbúvó magyar és ruszin emberek közé. Már az első találkozáskor a szívébe zárta őket. Pedig látta, nehezen törnek ki a maguk zárt közösségéből, egyszerű iskolázatlan parasztemberek. De nagyon becsületesek, béketűrők, szelídek és vallásosak, a szerénység és a törvénytisztelet a legjellemzőbb tulajdonságaik. Negatív vonásaik viszont szintén megmutatkoztak, míg köztük járt: a maradiságot meg a részegességet, a babonára való hajlamot, a tudatlanságot, a rend iránti igénytelenséget, valamint a kétbalkezességet jegyezte fel az író.
Ungvárra érve Krúdyt első dolga a szállása felé vezette. Néhány lépésre volt a nyomda, de biztonságosabbnak látta, ha előbb csomagjait letéve érdeklődik az Ungváron zajló politikai fejleményekről. Jól tette. A városba már bevonult a francia idegenlégió, a nyomda bezárt, tájékoztatták. Krúdy megértette: a könyv csak Budapesten jelenhet meg.
De ha már itt volt, akkor pár napot kivár. És ha az események másfelé fordulnak. A hotelben kevés vendég volt, ismerőd beszélgetőtársat nem is talált, így elhatározta sétál egyet a városban. Füredi Manó kocsmája felé vette az útját. Az Ung-parti étterem nyári terasza most üresen kongott csak a jeges szél ölelte körbe a némán álló gesztenyefák törzsét. Megfordult, inkább a Korzón sétál végig, ott ismerőssel is találkozhat. S lám, jól tette. Egyik ungvári barátja sietett felé és örömmel üdvözölte. Az ungvári színkörbe tartott ahol egy darabot próbáltak a közeledő karácsonyra. Az író már csak kíváncsiságból is vele ment, hiszen tudta, a színkörösök a próba végén mindig a Kossuth-téri kiskocsmában tárgyalják meg a jelenetekben adott rendezői utasításokat.
Beléptek. Az ungvári színkörben drámát játszottak a vándorszínészek, amelyben megöltek – egy nőt. »Zseklén, menj a másvilágra!« – szólt a szerep. Krúdy fejében ez a mondat sokáig ott csengett. Később a Napraforgó c. regényében írta le. Aznap este együtt nevetett, borozott és jókat evett a társulattal. Szállodai ágyát is megosztotta Olenkával, hűséges rajongójával. Mikor az útitáskájából kivette a kéziratot, hogy megmutassa a töltött galamb énekesnőnek az megkérdezte mi a címe? havasi kürt, válaszolta Krúdy, tudod az a nagy hosszú fából készült pásztorok rúdja.
- To trembitá, pane Krúdy! – nevetett fel gyöngyöző kacagással és puha karjaival már húzta is magához az írót.
Pár nap múlva Krúdy, miután látta, hogy a helyzet nem javúlt és a nyomda továbbra sem dolgozik majd, felkerekedett és felutazott Pestre.
A havasi kürt c műve, amely hangszert a ruszinok a maguk nyelvén trembitának hívnak, végül is 1919 elején megjelent könyv formájában is. A Kárpátok vonulatai közt szétszórtan élő ruszinság jelképe lett, amolyan riport és szociográfia műfajban íródott műremek egy mostoha sorsú kis népről, akit Krúdy, Rákóczihoz hasonlóan, azonnal a szívébe zárt.
kedves Anita.
VálaszTörlésJó írás, és érdemes volt felvillantani, a lassan régmúlt egy epizódját
az író életéből.
Az elmúlt, és lassan ködökbe olvadó emlékeket újra élesztve, felhívni a figyelmét, a ma,egyre tájékozatlanabb társadalmának.
gyuri
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésIgencsak kritikus időszakban utazott Krúdy a regénykéziratával Ungvárra. Hogyan járt, azt megtudhattuk írásodból, egyúttal a fiatal író anyaggyűjtési módszereiből is kaptunk szemléltetőt. Nemkülönben a ruszinokkal kapcsolatos benyomásait - s némely élményeit is - megismerhettük. Kedvet hoztál az említett regényei elolvasásához is, kedves Anita!
VálaszTörlésÖrömmel olvastalak, és BÚÉK: Mila
VálaszTörlésSzeretem ezt a Krúdyt idéző írást. Jól simul a stílus, az előadás mód az íróhoz, aki egyik nagy példaképem. Így többszörösen örülök ennek az írásnak. Köszönöm!
VálaszTörlésSzabolcs
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.