Radnai István: Időfolyamforró öllel fogadott a nyáraugusztus unja a szerelmetmire véget ér számtalan fellegszáll esőtől ázo
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Blank Judit: MegbocsátásMa kint a szabadban jártam, a szél-borzolt fák köztNyugalom-méhek döngicséltek csendes, szép zenét,
Tóth Sarolta: BogarasCsodabogár feleségem,én Bogárkámnak becézemtréfábólMéltó is erre a névre,mindent tud, amit nem kéne
Tóth Sarolta: Lehettem volnaLehettem volna rózsafa,kerted varázsos illata.Lehettem volna vadgalamb,veled repülni nagy kaland.Le
Riba Ildikó: Falakelválasztanak és összetartanakmegóvnak és eltakarnakfájdalmakat altatjákboldogságot oltalmazz
Csalódott, vagy inkább fájdalomtól megtört ember véleményét közvetíted, kedves Sarolta. Ez bizony általánosan megélt érzés, csak hát nem jó, ha meghatározójává válik bárki életszemléletének. Még képeden is látható e beállítódás: a komoran maga elé nézőtől a kíntól üvöltőig szemlélteti, ahogyan az ember elviseli a szenvedéseket.
VálaszTörlésKedves Sarolta.
VálaszTörlésAz élet, tényleg tud fájni, és ez ellen tehetetlenségre vagyunk ítélve. Csak próbálunk talpon maradni, közben titokban tudjuk, hogy erőlködésünk "Értelmetlen".
A fájdalom, tényleg halhatatlan.
Igen súlyos vers.
Tetszett.
gyuri