Árva lelkem halálod után
látni akarta alakod:
magamfajta természetbúvár
az édenben nem megszokott.
Ott a ligetben egy angyalka,
oly páva-kinézetű lény
szundikál, de én kíváncsian
zöld ernyőmmel érinteném.
Először azon gondolkodom,
újságcikket – róla írok…
de hiszen a paradicsomban
nincs is újság, sem olvasók.
És csak ott állsz, bénán, esendőn,
tán fel sem fogva helyzeted,
hogy arról az álmos lényről
kinek is mesélnék, kinek?
Hová tűnt a világ és a rózsák,
a múzeum s a madarak?
S nézed, nézed könnyeiden át
a még szokatlan szárnyakat.
Berlin, 1927.
Nagyon szép! Ilyen halállal bárki meg is elégedne.
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.