Bátai Tibor: Félszeg















Homályhoz szokott, bambán hunyorog 
a fényben. Zavara feszélyez: 
halálosan bosszant a mozdulat, 
ahogy nehézkesen szeméhez 

emeli kezét. Tájékozódni 
próbál, arcát árnyékba vonva. 
Beleizzad, és mégsem boldogul. 
Akár, ha világtalan volna. 

Kiutat keres tétován, bár nincs 
esélye rá, hogy megtalálja. 
Káromkodik, mert így illendő. De 
betakarja az istenfája.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése