Az egyébként lőrésre hajazó lepusztult szállodai szobámban egy derűs, napsütéses vasárnapra ébredtem. Ma ünnep van, állami. Lábujjhegyen kiosontam a folyosón lévő közös fürdőbe zuhanyozni. Miért osontam? Fogalmam sincs, hiszen talán én lehettem az egyedüli vendég. Mit kerestem itt? Erre sem tudnék érdemleges választ adni, épp arra jártam és valahol aludnom kellett. A kihalt étteremben aztán komótosan elfogyasztottam a kissé dermedt reggeli tükörtojást, majd kimenekültem az utcára. A kisváros főterén már gyülekeztek az ünnepségre. Egyik oldalon a szovjet, a másikon a magyar haderők sorakoztak díszegyenruhában. Közöttük zászlók, emelvény, rajta a mikrofonok előtt papírral a kezükben a tisztek és a város vezetői álldogáltak, hátuk mögött a katona zenekarral. A másik oldalon, szembe velük az iskolások. A kör közepe pedig üres. Visszafogott nevetgélés, beszélgetés, a nap süt. Az ünnepség kezdetéig volt még pár perc. A kiskutya nagyon örült a gyerekeknek, ugrabugrált kicsit, majd a tér közepére szaladt és leült. Vakarózott egy keveset, majd komótosan nekilátott a dolgát végezni. Számomra mindig nevetséges, ahogy ezt egy kutya teszi. Idétlen póz és kigúvadó szemek. Na itt nem nevetett rajtam kívül senki. Még a madarak is megálltak a levegőben. Először a gyerekek reagáltak, fel-fel kuncogtak, majd a haderőknél támadt élénk mozgás. A tisztek némelyike a derékszíjához kapott, majd a kezét leengedve a tiszthelyettesre nézett gyilkos szemekkel. Közben eljött az idő és megkezdődött az ünnepség a rezesbanda rákezdett. A kiskutya észrevette, hogy ő áll a népszerűség középpontjában és rákezdett bolondozni a közönségének. A sorfalak mögött katonák kezdtek szaladgálni, próbálták kicsalogatni hősünket, de hát egy kutya nem hülye, meg aztán boldog volt, hogy végre játszótársakra akadt és vidáman beszállt a fogócskába. A fúvósok egyre hangosabbra vették, hogy eltakarják a gyerekek nevetését és a tanerők pisszegését. A szovjet tiszt is belekezdett beszédébe. Így az üldözés is abbamaradt. Aztán az egyik gyerek - talán a kutyus gazdája - magához intette a kis rendbontót és szép csendben elszivárogtak a térről. Mindenki elmondta a beszédét, a gyerekek lengették kis zászlócskájukat, a koszorú is elhelyeztetett a szobornál, a nap is szépen sütött. Egyszóval minden a legnagyobb rendben zajlott ezután. Szép nap volt ez, vidám és emlékezetes. Már tudtam, miért kellett pont ott töltenem ezt az éjszakát.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése