Tudod, a pillangók mind nem repülnek,
a bátortalanok árva golgoták.
A nyárban megbújó virágillat,
nem enged minden szárnyat tovább.
Nyisd ki magad a változásnak,
add a tested, rajta életek teremjenek,
ne várd a pillangóktól, hogy mind
repüljenek.
Nem csak a szem nézhet végig az életen,
a szívednek kell engednie, hogy szökkenhessenek.
Érintenéd őket.
Tudod," loc de chin amar”.
Adj utat a szenvedésnek,
s magad légy, ki mond imát.
Horváth Lívia
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése