Kertész(Galvács) Éva vagyok, 77 éves, özvegy nyugdíjas pedagógus. Húsz éve írok rendszeresen. Férjem elvesztését akartam kiírni magamból: Rekqviem a túlélőkért lett a címe. Később Hová tüntettétek az ácsot címmel írtam egy regényt. Kerestem benne Mária és Jézus viszonyát, s azt a Józsefet, akiről lassan már szó sem esik. Legfeljebb karácsonykor az éjféli mise Szent családi jelenetében. Legutóbbi munkámban az adóssá válás létrejöttét igazolom, meglevő történet alapján. Remélem, ez a bemutatkozás megmutatott egy kicsit Kertész Évából.
Két írásod után klikkeltem most bemutatkozásodra, kedves Éva, úgyhogy vedd soraimat kései köszöntőnek! Az eddigiek alapján kíváncsi vagyok a többi munkádra is. Egyebek közt arra: mit is sikerült kiderítened az ácsról. :) Összegzésként: amiket már olvastam, nem is keveset mutattak meg belőled: látom Évát, az írással immáron örökre eljegyezve, akinek kifogyhatatlan a szeretet-fölöslege! :)
Nem tudom ki vagy Francis, de ismerhetsz, mert tudod rólam, hogy kerestem az ácsot.Zavart engem, hogy elhallgatták, figyelembe sem vették, pedig egyik főszereplője Jézus életének. Túl azon, hogy olyan társa volt Máriának, hogy ma is örülne neki minden nő. Kész az írásom évek óta, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy szabad-e mostanában forszírozni a főbűnöket. Köszönöm, hogy megértetted az én Jóskámat, hogy ezek a szegény sérült agyak lelkükben különbek az intelligenciával rendelkezőknél. Szeretném tudni, hogy ki vagy. Andrea?
Nos hát, kedves Éva, igazad is van, meg nem is a feltételezéseddel, tudniillik, hogy ismerhetlek. Éppenséggel nem tudtam rólad ez idáig, mert nem is olvastam tőled semmit, azaz ismeretlen voltál számomra. Ámde, hogy írásaidba betekintettem, azok már - mint fentebb írtam - ismerősömmé tettek téged. Még fentebbi beköszöntésed utolsó sorával válaszolva: írásaid a bemutatkozásnál is többet megmutattak Kertész Évából! Hogy jobban képben legyél: az ácsról is a fenti sorokból, tőled értesültem! Kíváncsiságod ugyanakkor érthető, természetes. Ha jobbra a legújabb tartalmakra pillantasz, ott látsz Segítség címmel egy írást, tollrajzom mellett. Bemutatkozásom meg nekem is van. Hogy miért ezen a néven? Mert így esik jól, mondom vaktában. Különben is, mi a név; csak jelöl minket. Írásod főszereplőjére utalnék most. Ha most azt mondom: kivétel nélkül minden ember birkózik túlzásaival, görcseivel, mániákkal, téveszmékkel, nehezen vagy teljes egészében sosem leküzdhető késztetéseivel, hogy a félelmek méretes tárházáról ne is beszéljünk - akkor ugye helyes azt mondanunk, hogy mi emberek, igazából csak fokozatokban térünk el egymástól? Hát így értem, ha azt írom: fogadd el hirtelen jött levelező társadat meglettebb korú Jóskának! @-)
Elfelejtkeztem valamiről: választ írni kétségedre, kedves Éva. Meglepődtem, hogy évek óta vársz egy könyv kiadatásával, ami pedig fontos neked. És látod, már első reménybeli olvasóként én is igénylem azt, várom is, hogy megismerhessem az ács történetét a te verziódban. Nyilvánvalóvá teszed, hogy nem a könyvkiadók hiányoznak - ők versenyben örülnek az új kéziratok, ígéretes szerzők megjelenésének. A Meridiánok-antológia is jó példa erre, amely Allegória-Láncolat összefogásból jött létre (s melyben, látom, szerzőtársak vagyunk). Azt nem értem tehát, milyen elvi döntésre, megerősítésre vársz; ha lényeges ügy volt számodra, dolgoztál vele, meg kívánod osztani gondolataidat - akkor mire vársz?! Gyerünk elő vele! Ne legyenek előzetes aggályaid - ha könyved napvilágot lát, akkor az okosok vitathatják, bírálgathatják, akár érdemeid is elvitathatják (hiszen ilyen a világ)! Hogyan is írtad, a "Gondolat-kavalkád" szövegedben, töprengve az emberről? "Amit a két nagy esemény között létrehoz, az az élet értelme." Írásod az ácsról: nem maradhat ki életed-értelme művedből!
Két írásod után klikkeltem most bemutatkozásodra, kedves Éva, úgyhogy vedd soraimat kései köszöntőnek! Az eddigiek alapján kíváncsi vagyok a többi munkádra is. Egyebek közt arra: mit is sikerült kiderítened az ácsról. :) Összegzésként: amiket már olvastam, nem is keveset mutattak meg belőled: látom Évát, az írással immáron örökre eljegyezve, akinek kifogyhatatlan a szeretet-fölöslege! :)
VálaszTörlésNem tudom ki vagy Francis, de ismerhetsz, mert tudod rólam, hogy kerestem az ácsot.Zavart engem, hogy elhallgatták, figyelembe sem vették, pedig egyik főszereplője Jézus életének. Túl azon, hogy olyan társa volt Máriának, hogy ma is örülne neki minden nő.
VálaszTörlésKész az írásom évek óta, de nem vagyok róla meggyőződve, hogy szabad-e mostanában forszírozni a főbűnöket.
Köszönöm, hogy megértetted az én Jóskámat, hogy ezek a szegény sérült agyak lelkükben különbek az intelligenciával rendelkezőknél. Szeretném tudni, hogy ki vagy. Andrea?
Nos hát, kedves Éva, igazad is van, meg nem is a feltételezéseddel, tudniillik, hogy ismerhetlek. Éppenséggel nem tudtam rólad ez idáig, mert nem is olvastam tőled semmit, azaz ismeretlen voltál számomra. Ámde, hogy írásaidba betekintettem, azok már - mint fentebb írtam - ismerősömmé tettek téged. Még fentebbi beköszöntésed utolsó sorával válaszolva: írásaid a bemutatkozásnál is többet megmutattak Kertész Évából! Hogy jobban képben legyél: az ácsról is a fenti sorokból, tőled értesültem!
TörlésKíváncsiságod ugyanakkor érthető, természetes. Ha jobbra a legújabb tartalmakra pillantasz, ott látsz Segítség címmel egy írást, tollrajzom mellett. Bemutatkozásom meg nekem is van. Hogy miért ezen a néven? Mert így esik jól, mondom vaktában. Különben is, mi a név; csak jelöl minket. Írásod főszereplőjére utalnék most. Ha most azt mondom: kivétel nélkül minden ember birkózik túlzásaival, görcseivel, mániákkal, téveszmékkel, nehezen vagy teljes egészében sosem leküzdhető késztetéseivel, hogy a félelmek méretes tárházáról ne is beszéljünk - akkor ugye helyes azt mondanunk, hogy mi emberek, igazából csak fokozatokban térünk el egymástól? Hát így értem, ha azt írom: fogadd el hirtelen jött levelező társadat meglettebb korú Jóskának! @-)
Elfelejtkeztem valamiről: választ írni kétségedre, kedves Éva. Meglepődtem, hogy évek óta vársz egy könyv kiadatásával, ami pedig fontos neked. És látod, már első reménybeli olvasóként én is igénylem azt, várom is, hogy megismerhessem az ács történetét a te verziódban. Nyilvánvalóvá teszed, hogy nem a könyvkiadók hiányoznak - ők versenyben örülnek az új kéziratok, ígéretes szerzők megjelenésének. A Meridiánok-antológia is jó példa erre, amely Allegória-Láncolat összefogásból jött létre (s melyben, látom, szerzőtársak vagyunk). Azt nem értem tehát, milyen elvi döntésre, megerősítésre vársz; ha lényeges ügy volt számodra, dolgoztál vele, meg kívánod osztani gondolataidat - akkor mire vársz?! Gyerünk elő vele! Ne legyenek előzetes aggályaid - ha könyved napvilágot lát, akkor az okosok vitathatják, bírálgathatják, akár érdemeid is elvitathatják (hiszen ilyen a világ)! Hogyan is írtad, a "Gondolat-kavalkád" szövegedben, töprengve az emberről? "Amit a két nagy esemény között létrehoz, az az élet értelme." Írásod az ácsról: nem maradhat ki életed-értelme művedből!
Törlés