.jpg)
Valahol messzi, mintha egy csillag —
de csak a képzelet, csak az.
Testetlenné foszlott megannyi ígéret.
Kidőltek alólunk a napszakok:
csontfehér hajnal, kikezdett zenit,
seblázas alkony. Pihen a menet.
Ártatlanul a fűben elterülve: kitárulkozás.
És kémlelés is — elcsigázott lovak horkannak,
alattomosan roppan valahol egy faág.
Már az indulás pillanatában veszítettünk,
idő elől szököttek. Nyomja a lelkünk
hány könnyelműen eltékozolt nap!
Ártatlanul a fűben elterülve. Gyanú,
egyre csak gyanú. Kiégett tűzhelyek,
régen megfakult, tépett zászlók. Hamu.
Pányván az indulat, lehajtott fejű
fegyverek. Átkelés majd a hídon.
Betöltött pályával, teljes ívvel.
Még ártatlanul a fűben elterülve.
Úttalanul, így hát léttelenül is.
Térni vissza a forráshoz — esküszöm,
egyszer elérem a tengert!
Nem tartok már, csak a győzelemtől.
Szerelmeim porán nyíljon lóhere, négylevelű.
Emlékek tüzénél lassan felmelegszem.
Begombolom a terepzubbonyt, a sisakot
lombokba öltöztetem. Útra kész a menet.
Megfáradt tagjaim biztatom: semmiség.
Erőlködöm, hogy káromkodni tudjak.
Felderítőnek előreküldöm viszolygásom.
A felütés és a zárlat nagyon szoros egységben vannak, mégis valahogyan másként fejezném be ezt a verset (Az utolsó három-négy sorra gondolok!). Miért? Mert az egész egy hatalmas, apokaliptikus látomás, s mint ilyen vetekedik a legjobb lírikusaink nagyívű verseivel, sőt a Tieid közül is az egyik legjobb! Magasan az! Szubjektív líra rendkívüli szimbólumrendszerrel, tökéletes megoldásokkal, s így harmadjára olvasva, talán jó is ez úgy, ahogyan van.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik, kedves Ditta.
TörlésEz is egy egyetemista köromban elkövetett szöveg remake-je, s gyakorlatilag csak (éppen) a zárlat változott.
Eredetileg ez volt:
Már emlékeim tüzénél melegedem.
Begombolom hát csontingemet és
felöltöm újra a vértet. A menet
pihen. Mosolygok fájdalmaimon: semmiség.
Erőlködöm, hogy káromkodni tudjak.
Bukásaim súlya mérlegen.
Érdekes, hogy a huszonéves inkább megadta magát, a mostani énem "pozitívabb" lezárást szeretett volna, a felderítőnek előre küldött félelmek ehhez képest -- talán -- annak számítanak.
Köszönöm soraidat!
S hogy még pozitívabb Légy: ma elég sokáig beszélgettünk Vesztergom Andival, s rendkívül boldog, hogy egy antológiában lehet Veled!
VálaszTörlésHát még én, hogy Vele (is)... :-)
Törlés(h)
VálaszTörlésNagyon tetszik
VálaszTörlésKedves Katalin, nagyon köszönöm a bejegyzést!
Törlés