Sütő Barnabás: Ígéretek földjén

Örülhetnék, hiszen az árva sorsom
ígéretek földjén vert új tanyát.
De mégsem, mert a bajt magammal hordom,
s nem érzem még egy szebb kor hajnalát.

Vakok között, most én vagyok a látó.
Bár hályogot vont szememre e kor,
világtalanságom ígéret váró;
hogy tisztul majd a kép, s leül a por.

Láthatnám én, szép nemzetünk ragyogni,
mert optimizmusból jutott elég.
Nincs sok reményem, épphogy egy maroknyi.
De ezer éves hittel is felér.

Csak az a baj, hogy túl sok az ígéret,
s ami mögötte van csak "körbefut".
A szó elszáll, s majd mindenki ráébred,
hogy szegény az, ki ígérni se' tud.

Hiába nézem optimista szemmel
az országot, amely szülőhazám,
az ígéretek földje lassan elnyel;
s csak bú marad, agyam kopott falán.