Megkértelek, töltsd ki a bort
Pezsdüljön a vérem,
S igyál velem jó barátom,
Igyál, hogyha kérem!
Fogyott a bor, áradt a szó,
Megtörtük a csendet
Sok dalt dalolt vérző szívünk,
De sírva azt az egyet
Énekeltük nagy bánatát
Bús magyar hazánknak,
Láttuk vérét kicsordulni
Ártatlanságának
Merengtünk és álmodoztunk
Könny szökött szemünkbe,
Így köszöntött be az éjfél
Keserű derűnkbe
Június volt - negyedike,
A gyász nagy csöndje szólt,
S az a kehely, melyből ittunk
A bánat kelyhe volt
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése