Kelebi Kiss István: Látogatás a tanyán

tanyám viharok bontják
nádtetőt zabál a szél
s mint balcsapott után
bokszoló foga
a padlásajtón lötyög a zsanér

bedőlt a kút
a jellemtelen csönd többé
nem küld jelentéseket

ki hinné el
e vályoghalom kacsalábon forgott
itt voltam gyerek

fakarddal mentem árnyak ellen
kaszaboltam mákok gubófejét
haluszony rajzolta kifestőkönyv volt a tó
a fűz ecset s paletta az ég

most ismét itt vagyok
de nincs erőm e létrát
a Holdnak támasztani
kinézni a kerek ablakon
s mint egykor a szomszéd tanyára
átkiabálni Istennek hogy nemsokára
végleg átjövök

*

a táj műszerei már
az útkanyar kukoricásainál
bemértek és ágak drótjain
levélreléken át terjedt a hír
a Skoda volánja mögött
visszatért a klottgatyás kölyök

zöld vizes kutyák
akácok rázták lombjukat
a földből kibújt egy biciklinyom
fölötte lovasszekér röpült
a bakon Bánóczki Béla bácsi ült

láttam Katót amint dúdolva tereget
és kiakasztja az eget a tó fölé
mely emlékeimből bugyogva újraéledt
s mint gyémántot arany veret
úgy ölelte át a nád a sás
lustán hevert a táj csupán
a fűz ágai között ugrált
egy piros csőrű villanás

*

látod
kérdeztem

MIT
kérdezte ő

hát a szárcsa-húzta ívet
s ezer megriadt
apró halat a víz alatt

HOL
kérdezte ő

a ladiktól balra
mondtam
de nem hallotta már

utána néztem
s láttam amint futok
egy pillangó után

*

a felnőtt érti már az éjszakát
de retteg benne a gyerek
pedig nyár van dél
felhőkön harangszó hempereg

a fűszál hegyén hangya
nyújtózik hogy égre másszon
próbálkozik majd föladja
(apró megvalósulatlan álom)

*

tarkón lőtt őrök
kerítéslécek hevernek
az eddig fogoly diófa
mehetne már amerre lát
de itt maradt
állok párducfoltos árnyéka alatt
s nézem a maradék kert
pergamenjére égett
kútfedélpecsétet

föltörhetném
tán ősök szomjúsága benne
elporló csobbanások titkai
hagyom
mellette vakondoktúrás
csöppnyi kunhalom

*

ahol kicsit dúsabb a gaz ott állt az ól
anyám féltett nehogy a kocák megegyenek
(hallott ilyesmit valahol)
apám mosolygott ezen

s az akáclomb résein át látom
tarka héthatár-kötény anyámon
s apám megbillent vállán gurul a Nap
kicsit vár még
majd tenyerébe huppan
és ettől minden délután
nyurgább lesz az árnyék

*

meszelt falba égett
emlékek alatt
vályogtetoválások
a ritka nádon át
akár egy röntgenlelet
látni a tető bordázatát

a padláson maradt
duplaágy-daganat alatt
beszűrődésszerűen
foszló vászoncipőben
egér lakik fölöttük kuszán
akár belek szárítózsinegek

ám nem csupán e ház
a táj is gyógyíthatatlan
a szőlőskert egy őszön
szétgurult akár a kláris
egész gyümölcsös
dörömböl az almamagban
mégis csönd van
akkora csönd
hogy megroppanok bele
üvöltenék
de már a hang se száll
belém ragadt

olajba égjáró madár