Sütő Barnabás: Egy éj veled

Nesztelen éjben, kis titok szoba.
Csak a miénk most, a vágy otthona.
Mindent kizártunk, már nincs semmi más;
csak te, meg én, és az édes varázs.
Szüntelen izzásban lüktet a testünk;
elégünk százszor, hogy újra szülessünk.

~~~

Dereng a hajnal, és én csak nézlek;
ágy szélén ülve szótlan becézlek,
a cigarettámon fénylő parázs,
arcodon, tündéri álomvarázs.
Fejed a párnán, szemed lehunyva,
lágy csókot lopok a homlokodra.
Elmosolyodsz, és karod kinyújtod,
ajkamat lassan ajkadra húzod;
forró a csókod, rögtön eléget,
azt kívánom, hogy ne érjen véget.
Bársony bőrödön érzem a vágyat,
éget a tűz és nincs több alázat,
hallom, a szíved vadul kalapál;
repülünk ismét. Ránk új csoda vár.

~~~

Elhagy az álom, pirkad a reggel;
engem ölelve, mellettem fekszel,
halk szuszogásod, fülemben érzem,
édesen alszol, veled a szívem.
Elvesztem teljesen. Tiéd vagyok.
Felkel a nap, és csak miránk ragyog …