a magányunk társaságában
gyalogolunk lehet hogy menekülünk
s nem jön arra senki a poros utakon
milyen meleg is lehet a homok
mezítláb ha átmelegíti a nap
a szívünkig eljut-e kering-e még a vér
megyünk a kijelölt úton és a senkiség
csapódik mellénk nagy egyedüllétünkben
nem ül le velünk nincs kenyerünkhöz
több mint húsz éve kellett volna feltámadnunk
ketten megyünk beszélgetünk
az egyik én vagyok társam
a magány a másikunk
beszélgetünk
hitetlenül járunk és nincs senki
akit felismerjünk s kenyerünk sincs
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése