Sima István: Tavaszi szerelem
Tavasz lehelete borzongatja
A fák fagyos ágait
A tél szorítása lassan felenged
S az ébredő rügyekkel ébred szerelmed
Hajnali harmattal ittasul bőröd
Vékony blúzodon melled átfeszül
Szaladsz a szélben mosolygós kedvvel
Virágok között virágzó testtel
Az éltető napfény feloldja benned
Szemérmed végső gátjait
Asszonyi vágyaid vágyamba rejted
S a dermesztő telet végleg felejted
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése