Sütő Barnabás: Villanások

1.

Álmos a lelkem, az áldott fényben, dallamot áraszt…
Áldom a sorsomat én, hogy az éned a fénybe temetted.
Szívemből tovafolyt emlékek a napra nevetnek;
Látod-e kedvesem értem a gondolatát a kezednek…

2.

Illan az éjszaka csendje hamar most. Éj-vörös, ábránd
paplan alatt úgy moccan a testünk, lüktet az érzés;
mint puha fű, ha felébred az ég és megsimogatja...
Arcod a testemen; elsodor újra a vágyam a kéjbe...

3.

Elfogy a könny a szememből, csendben nyugszik a lélek...
Nem lehet árván boldog az ember a földön az égben.
Életemet fedi árnyék... Lassan tisztul a képlet:
Társtalanul, ha bolyong, csak tollpihe álma, a szélben...