Sima István: Elnémult hegedű

Molnár Mária Eti – Elnémult hegedű című festményéhez

Ismerték Őt sokan, kik átjártak a téren,
Ott zenélt nap mint nap, az árnyas tölgy tövében
Kopott hegedűjét tartva a kezében.

Elnyűtt vonójával hangokat csalt elő.
Éltek e dallamok, ahogy játszotta Ő.
Meg-megállt, s hallgatta néhány járókelő.

Ma csendes a tér, lábnyoma sem látszik már a porban,
És aprópénz sem csörren a földre letett tokban.
Egy elnémult hegedű vár csak - elhagyottan.