Kelebi Kiss István: Szerda





















Nem tudom merről és hova
naponta mégis  érkezem.
Kilépek valahonnan, elindulok.
Ajtót nyitnak. Ismét létezem.

Száz város emléke bennem,
síkságok íjak, lovak, csaták,
s arcok összegyúrva, egyetlen
önmagát építő sziluettben.

Jövök, hogy itt sem maradjak,
megyek, hogy érkezhessek újra,
e szerdává tatarozott keddbe,
a jelenné átfestett múltba.

5 megjegyzés :

  1. Egyébként meg mernék rá esküdni, hogy szereted a szerdát! Kiforrott, mély költészet ez, s nem is kell hozzátenni semmi mást sem!

    VálaszTörlés
  2. Kiegyensúlyozott, letisztult érzések, gondolatok egyedi költői képekben.....egyedi stílus, amit én annyira szeretek és csodálok verseidben.

    VálaszTörlés
  3. Élvezettel olvastam,
    és nem tehetek mást,
    mint gratulálok.
    Üdv: farao

    VálaszTörlés