Kabában sincs hó,
Csak a cukorgyár tetejét
Robbantotta fel
Egy egyenlítői pingvin,
Hogy kávémba keverjem.
Szabad a rab, rácsolt az idő.
Lecsupaszított lélekkel
Remegve, egy hajszálon
Múlik minden, biztos
És bizonytalan tánca.
Pályáját csiszolom,
Hogy kiforrjon,
Ami szétbomlott,
Puha pamutszálakon
Gördül a jövő.
Ajándék és átok a magam,
Amit látok, arctalan.
Csupa kérdés, csupa kétely,
Bár itt, bár most
Süllyednék el.
Aki ilyen fiatal, annak sokkal vidámabban illenék az Élet elé néznie... És 'Kabában' már cukorgyár sincsen, de nem is olyan sokára újra lészen... :-)
VálaszTörlésKomolyabbra fordítva: hatalmas lélektani és filozófiai mélységek rejlenek a versedben, s nagyon jól tudod mindezt úgy átadni, hogy képeiddel ne csupán láttass, hanem gondolkoztass is!
Lájk.
VálaszTörlés