Molnár József: Magvetés

                                     

Gránitkemény jövőbe nézve élünk
szorgos munkásként, s  hisszük, tévedés,
mi később csirázik, mint megvetés,
nem feketére festi nemes vérünk.


Az égre hulló átok visszatér.
Ha hollóként élsz, holló-nevetés űz,
ha kígyóként, marásod roncsoló tűz,
hej, boldog az, ki játszva hátra néz.


Ha megindulsz a feneketlen lejtőn,
minek végén kapsz örök életet,
ne bánd, ha tiszta folyó, szeretet,
mi benned kapott szerepet, jelentős.


A bölcs nem néz előre,
vissza sem,
gerince pecsét,
szálfa
egyenes.