Bátai Tibor: Azonosítás



















Érvényedbe került, hogy végül rátalálj.
Addig kerested, míg az ellenállásnál
már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón
fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.

Miféle durva renonsz az: megkerülve
a valót, rejtezkedésbe menekülni?
Legalább tudtad volna, mit kapsz cserébe
az alkuban, de ingyen adtad el magad.

Épp arra az üveggyöngyre ácsingóztál,
amely kezdettől nálad volt, és hiába
mondtál le mindenről érte — elgurult lám
az is, s a fény pótlékát sem érzékeled.

Csak szemed világáért nyerheted vissza
látásodat, csak féltve őrzött maradék
énedért lényednek teljességét. Lásd,
légy azzá, mert te vagy az.
 Ott állsz a fényben.


4 megjegyzés :

  1. Kedves Tibor, imádom a verseidet, de ez különösen a lelkemig hatolt.

    Csak szemed világáért nyerheted vissza
    látásodat, csak féltve őrzött maradék
    énedért lényednek teljességét. Lásd,
    légy azzá, mert te vagy az. Ott állsz a fényben.

    Ezzel a befejezéssel egy életfilozófia lett beleszőve a versedbe..

    Szívből gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű a versegész, s az utolsó strófa úgy csapódik le, mint egy parainesis.

    VálaszTörlés
  3. A teljesség a létezésben és nem a birtoklásban van... Jézus is erről beszélt...
    Ha egyre inkább létezni és nem birtokolni akarsz, egyre inkább "ott állsz a fényben"...

    VálaszTörlés
  4. Szép gondolatok az igaz emberi értékekről. Köszönöm Tibor, hogy olvashattam...)))

    VálaszTörlés