- önirónikus parafrázis Domokos versére -
*
*
rögtön nagy léptekkel a rögtől
elrugaszkodom rögtönözve én
óvakodom visszatérő köröktől
szenilisen is vagyok e földtekén
*
mint tekegolyó olykor elszállok
ráköszönök néhány idegenre
rám se néznek vagy morognak
így mennek az idegemre
*
hogy lassan minek hát sietni
hagymahéjú lett már a szerelem
amelyből kisiet a csíra
cihámat megfontoltan ölelem
*
tartson még emlékkép
zsondító érzés inkább
mégis jó újra felidézni
a hosszú élet titkát
*
így árulom egy gyékényen
mit elmulasztani teher
szerényen udvarolok mégis
élek s éreztetem veled
*
lám elrugaszkodtam a földtől máris
vár élményeivel berlin moszkva párizs
* * *
deli alakodon berlini a kendő
moszkvában lehetsz nagyhercegnő
kicsomagolom a párizsit a sarkon
kettévágott zsemlyébe szépen belehajtom
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése