Tavaszt hozó szellő hátán
Siklik felénk, kitárt szárnyán,
Érkezése – mesés látvány!
Rendezgeti régi fészkét,
Így telik el egy, vagy két hét,
S várja párja érkezését.
Meg is jön az nemsokára,
S együtt szállnak ki a nádba
Finom béka lakomára.
Majd a tojó el – elmarad,
A fészekben munka akad.
Tojásőrzés a feladat.
Megy az idő, nap jön napra,
Harminckét éj vált hajnalra,
S megmozdul a fészekalja.
Fehér, pihés kisfiókák
Böködik szüleik tollát,
S azok csak az ételt hordják.
Elhozzák a mezők népét.
Tücskök, szöcskék, s bogárfélék
Oltják a kisgólyák éhét.
Majd, ahogy a kölykök nőnek,
S a világról érdeklődnek,
Repülni tanítják őket.
A nyár végére, már maguktól
Szállnak messze otthonuktól,
S nem is félnek a nagy úttól.
Indulnak mind Afrikába,
A gólyapapa és családja,
Csak fészkük lesz télen árva.
BREKI MAGAZIN 2012. június
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése