Talán a mély-tüzű szemed,
mi megfogott, sok éve már.
Talán a fény az arcodon,
netán a röpke, kósza nyár.
Nekünk zenélt az ég, s a föld;
szeretni vágytam, oly nagyon.
Szerelmed ajkaimra hullt,
s elégetett az ágyadon.
Nem is tudom mikor, de jött.
A perc megállt, s reám fagyott.
Belém hatolt a tiszta hang;
s azóta is rabod vagyok ...
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése