Jéga Szabó Ibolya: Szavak, szavak...

„Az emberek játszanak a szavakkal.
Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal.
Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák.
Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék.
A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket.
Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök.
Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.”

(Wass Albert)

Milyen egyszerű is lenne, ha életünket csak úgy, a szavakkal megváltoztathatnánk. Pedig vannak helyzetek, események, amikor bizony a szavaknak hatalma van. Mindannyian láttuk már filmen, amikor Hitler beszél a tömeghez, teátrális. A szavakkal egy világot vitt bele a háborúba, és egy egész országot megvakított.

A hízelgő szavak elkábítanak, és a valóság eltűnik előlünk a méz-mázos szavak mögé. Az örökké korholó szavak a gyereket, de nem csak őket, bizonytalanná teszik, és a fű alá süllyedt önértékelésüket szemlesütve keresik a lábuk előtt..

A szavak a gondolataink tükörképei, de olykor csalunk, mert mást mondunk, mint amit gondolunk. Vagy, mert nem merjük kimondani az igazságot, félve a következményitől, vagy pont a céljaink elérése késztet erre a taktikára. Politikusaink naponta élnek ezekkel a taktikákkal, vagy inkább praktikákkal.

A szavak használatát, melyeket már két éves korunktól gyakorolunk, mégsem tudja mindenki elsajátítani tökéletesen. Olykor akarva akaratlan hallgatok bele a fiatalok társalgásába, hát megdöbbentem azon a kicsike szókincsen, amely többnyire trágár szavakból tevődik össze. Tisztelet a kivételnek, mert szerencsére elég sok fiatal rendelkezik a felnőtteket megszégyenítő választékos, nagy műveltségre mutató szóhasználattal.

A szavakkal, melyeknek hatalma van, nem bánunk óvatosan, sokszor használjuk céltalan, vagy meggondolatlan. Talán mert olyan természetessé vált a beszéd, mint a járás, de a lépéseinket igencsak vigyázzuk, nehogy elessünk, ám a szavainknál nem nézünk előre, azaz a szavaink elé.

Pedig ha némely élethelyzetben megváltoztatnánk a szavakat, melyekkel másként fejeznénk ki ugyanazt a gondolatot, az életünk egyes eseménye is másként alakulna, talán jobban.

Ne felejtsük, hogy gyermekeinket mi tanítottuk a beszédre, és többnyire rajtunk múlik, hogy a szavak jó, vagy rossz használatát adjuk át nekik.