Kelebi Kiss István: Fecskegolyó

A bedeszkázott kutat kibontom,
belenézek és megértem,
egyszer-volt-hol-nem-volt-felhők
laza szövedéke az arcom

A bedeszkázott kutat kibontom,
belenézek és megértem,
egyszer-volt-hol-nem-volt-felhők
laza szövedéke az arcom.

Homlokomba fecskegolyó csapódik.
Hátam mögött a tanya nádsörényes
albínó ragadozója. Mozdulatlanná
merevedek. Ez megóvhat a támadástól.
Félek és bűntudatom van, mert kibontottam
a kút deszkáit, pedig apa megtiltotta,
nyilván tudott a fecskegolyóról.

Azóta, mint százas szögeket, szavakat
viszek a számban és megpróbálom
visszaszögezni a kút födelét.