Koczeth László: Kedves, jó éjszakát

vállamon
bókol
az este

fülembe
zeng
a
távoli
harangszó

fejed
elárvult nyomát
keresem
mellkasom gödrében

itt
leng
kósza
illatod
a
levegőben

/ kezed
marokja
gyűrt
párnám
ráncában /

mégsem
talállak

pedig
velem
alszik
immár
az
el nem
cirókált simogatás
az
el nem
csókolt csók
a
soha
el nem
mondott vallomás

az
álom
zsarnoka
ágyam szélénél
lesben áll

fojtó torokkal
köszönök:

kedves

ha
hallod

szép
jó éjszakát