Paszternák Éva: Felmondás

Hoztam a kenyerem fuldokolva,
és torkomra hullik vissza a morzsa,
előbb csak egy, majd egyre több,
elteltél velem, válasz a közönyöd.

Az asztalnál helyem nem maradt,
én csak bedolgozód voltam,
búbos kemencéd melegét kereső,
nyers tésztát ringó akácból tekenő.

Segélyezési ügyemet iktatom,
valami miatt nem tartod számon,
közönyöd okát sem firtatom,
elhagytad rég a telefonszámom.

Hallod, főnök úr? Ma elmegyek,
és vissza az úton nyom nem vezet,
néma kövek közt magvaim vetni
új kenyerekhez nem lehet.

Hogy rendhagyó lett e felmondás,
az oka te vagy, senki más,
s hiányol talán pár jó pajtásom,
add át kérlek jó kívánságom!

Pecsét,

dátum, és aláírás.