Csak halkan, csak csendben, hogy senki meg ne hallja. Minden lehetséges, még az is, hogy nem is vak... De az emberek, eleve a gyanú árnyát veszik alapul, mert meg kell maguknak magyarázni, hogy miért nem adnak. Mert ők, szív lélek emberek, de az a rohadt gyanú, ott ólálkodik mögöttük, és sajnos sokszor van neki igaza. Jó gondolat, tetszett. gyuri
Igazad van, sok minden lehetséges. Igazán szomorú, hogy a felötlő gyanú amúgy a tényleg adni akarót is visszafoghatja. Tetszett ez a "szív-lélek emberek" megfogalmazásod... :d Köszönöm mérlegelő szavaidat, Gyuri! :)
A szereplőknek kell tudniuk, magyarázniuk, hogy e helyzetben vajon kinek, kiknek (beleértve magukat is) mi a szégyene... És hogy mi vezethetett idáig. Örültem válaszodnak, kedves Noémi! :)
Igen, ez is egy fontos mondanivaló, kedves Ibolya. Lelki szegénység, mellyel meggazdagodni kívánnak. Ha meggondoljuk, nem is kevesen, s nem is kíméletesen: elég sokan nemcsak remélik, de meg is szerzik ezen az úton a maguk bőségét. Köszönöm véleményed, Ibolya! :)
Ahogy a versben is írtad, valóban koldus-e a koldus, rászorul-e az adakozásra, vagy a legegyszerűbb, munka nélküli pénzkereset? Nincs fáradtság, felelősség, és adómentes bevétel... Talán ezért is van, hogy az adakozó kedv megcsappan. Az emberek jó indulatával nem illik mindig visszaélni, s az adakozó kedvet is befolyásolja a lehetőség, fizetésünk nagysága.Lehet, hogy komolyra vettem, de lehet-e másként? Ez a versed is tetszett. :)
Jó, hogy komolyan vetted. Továbbá jó az, hogy mindenféle lehetőségre is nyitottnak érzed a helyzetet. És illik vagy nem illik, tény: visszaélésre mindenhol lehet gyanakodni. Sajnos. Köszönöm a hozzáfűzötteket, Ildi! :)
Kedves Gábor.
VálaszTörlésCsak halkan, csak csendben, hogy senki meg ne hallja.
Minden lehetséges, még az is, hogy nem is vak...
De az emberek, eleve a gyanú árnyát veszik alapul, mert meg kell maguknak magyarázni, hogy miért nem adnak.
Mert ők, szív lélek emberek, de az a rohadt gyanú, ott ólálkodik mögöttük, és sajnos sokszor van neki igaza.
Jó gondolat, tetszett.
gyuri
/A karikatúra is találó./
Igazad van, sok minden lehetséges. Igazán szomorú, hogy a felötlő gyanú amúgy a tényleg adni akarót is visszafoghatja. Tetszett ez a "szív-lélek emberek" megfogalmazásod... :d
VálaszTörlésKöszönöm mérlegelő szavaidat, Gyuri! :)
Kedves Francis,
VálaszTörlésTetszett a vers és a karikatúra nagyon illik hozzá.
Ez a dilemma okozza azt, hogy az ember végül nem is ad senkinek a végén. Nagyon kifejező sorok :)
A szereplőknek kell tudniuk, magyarázniuk, hogy e helyzetben vajon kinek, kiknek (beleértve magukat is) mi a szégyene... És hogy mi vezethetett idáig.
TörlésÖrültem válaszodnak, kedves Noémi! :)
Kedves Fransis!
VálaszTörlésPár sorral többet mondtál, mint egy regénnyel lehet közölni.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm, hogy ezt írod, kedves Mila, ámde az meg téged méltat, hogy egész regényt tudsz mögötte meglátni. :)
TörlésAz, ki pénzt a koldustól remél, az az igazán szegény. Ezt a mondanivalót éreztem ki ebből a remek kis versből.
VálaszTörlésIgen, ez is egy fontos mondanivaló, kedves Ibolya. Lelki szegénység, mellyel meggazdagodni kívánnak. Ha meggondoljuk, nem is kevesen, s nem is kíméletesen: elég sokan nemcsak remélik, de meg is szerzik ezen az úton a maguk bőségét.
VálaszTörlésKöszönöm véleményed, Ibolya! :)
Ahogy a versben is írtad, valóban koldus-e a koldus, rászorul-e az adakozásra, vagy a legegyszerűbb, munka nélküli pénzkereset? Nincs fáradtság, felelősség, és adómentes bevétel... Talán ezért is van, hogy az adakozó kedv megcsappan. Az emberek jó indulatával nem illik mindig visszaélni, s az adakozó kedvet is befolyásolja a lehetőség, fizetésünk nagysága.Lehet, hogy komolyra vettem, de lehet-e másként? Ez a versed is tetszett. :)
VálaszTörlésJó, hogy komolyan vetted. Továbbá jó az, hogy mindenféle lehetőségre is nyitottnak érzed a helyzetet. És illik vagy nem illik, tény: visszaélésre mindenhol lehet gyanakodni. Sajnos.
TörlésKöszönöm a hozzáfűzötteket, Ildi! :)