Kapolyi György: Cipruslombok akárki sírjára








Etelke a drága gyermek fiatalon távozott, elszállt, mint a pinty, de ha élne, akkor sem élhetne, mert ideje lejárt és örökké ő sem élt volna, mert örökké halni sem lehet, mert ez a törvény és kész. Szóval Etelke bakfisként elmúlt. Szomorú-de megtörtént. Hogy otromba dolog mások haláláról így beszélni? Szerintem is az.

Úgy emlékszem, hogy Vachott sógornője volt a kislány, de ez a dolgon nem változtat. Úgy halt meg, mint bármely vadidegen. Mert nemcsak ismerősök halnak meg-és különben is, mindenki valakinek az ismerőse, és ha így közelítem meg a témát, akkor még sincs igazam, mert igenis csak ismerősök szoktak elhunyni, idegenek soha. Ha valaki lehetne idegen, akkor lehet, hogy örökké élhetne. De én ilyet nem ismerek, ha ismernék, az illető célszemély már nem lehetne idegen, ami súlyos következményekkel járna ránézve, az ő szemszögéből.

Mindenkinek vannak szempontjai-az olyan intelligens dolog-bár ezek a szempontok sok esetben igen zavarosak, és hülyék tudnak lenni, de akkor is szempontok, merthogy egy ilyesmi mikor okos és mikor nem, ez nézőpont kérdése.

Az egész élet nézőponti függvény, semmi köze az élet fizikai leéléséhez, a szempont azért fontos, mert elhiteti az élővel, neki is van a történések alakításában szerepe. Úgy gondolja a balga, ha már neki kell születni és meghalni is, akkor nem lehet a folyamatnak csak tárgya.

Pedig, dehogynem.

Maradéktalanul ki van tiltva a játékból, a kutya sem kíváncsi a véleményére, mert ő igazándiból csak talán hetven kiló hús, ami mozogni és beszélni is tud - sajnos-ettől ő már azt hiszi valamit is számít, valakinek jelent valamit, de hogy kinek és mit arról fogalma sincs, mert nem is lehet nem létezőről fogalma.

A cipruslombok kókadt ágakon kapaszkodó kókadt levelei csak arra jók, hogy egy hazug gyászt szimbolizálva elfogják a napsugarakat a hantról, úgy hiszik, az elhunyt a feltámadás emelkedett percéig gyászban kíván feküdni, még a fény se érje emlékét.

Ez, az emberre jellemző erőszakos és mindent tudó fontoskodás még az elhunytat is terrorizálja.

Hát ez egy jókora gátlástalan disznóság.


Kép: Kapolyi György alkotása


9 megjegyzés :

  1. Kedves Gyuri,

    Hát ez őrült jól sikerült :)
    Nagy nevetések közben vettem észre azokat a bölcs meglátásaidat amiket beleszőttél és remek humorral. Tetszett :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Noémi.

      Igazán örülök véleményednek, kellemesen érintett a tény.

      gyuri

      Törlés
  2. Ugye, ugye: ez az egész élet-halál témakör jócskán fel van fújva. Mert ha csak a közhelyeket, kicsavart mondásokat vesszük is, melyek szerint az élet úgyis tovaszáll, a távozóknak sokszor jól áll a halál, aki meghalt, annak már semmi baja nem lehet... hát minek is búslakodni. Persze, hogy viccesen fontam továbbgondoló soraimat, írásodból főként az sugárzik ki, hogy kerülni kéne a fontoskodó szempontokat, az ilyesféle körítéssel övezett búcsúztatást. Az egészből számomra leginkább mégis az tör elő fájón, hogy életükben az emberek, tömegesen, többnyire a "tárgy" szerepére kényszerülnek. S akkor milyen emléket hagynak maguk után... Etelke esete igazán rendhagyó, mert jeles Valaki valakije lehetett...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, tudod Gábor, ez így van, ahogy mondod.
      Az embereket, ha arctalanok, haláluk előtt egy nappal már elfelejtenek, a híreseket haláluk után egy héttel.
      A Mókuskerék érzelmek nélkül forog, aki belekerül, idővel elhasználódik, és jön a következő.
      "Hitvány testünknek nincsen ára"....

      Köszönöm értő gondolataidat.
      gyuri

      Törlés
  3. Gondolatok, és fanyar mosoly helyett szánalom saját emberi lényünkre.
    Szeretettel gratulálok: Mila

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mila.

      Az a lehangoló, hogy saját emberi lényünkön nincs ki változtatna, vagy ha mégis lenne, nem teszi.

      Köszönöm a látogatásodat.
      gyuri

      Törlés
  4. "A halál a legerősebb ellenségének a vidámságot érzi.
    Ezt a vérebet egy riasztja meg: ha szemébe nevetsz." :)
    (Illyés Gyula: Az Éden elvesztése, lírai oratórium — http://monostori.extra.hu/text/Illyes_Az_Eden_Elvesztese46.htm)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Tibor.

    Ha vidám vagy, és a szemébe nevetsz, félő, hogy az a nevetés, valami furán sikerült hang lesz.
    De hogy nem lesz az a perc valami lelket melengető élmény, abban biztos vagyok.
    Bár tévednék...

    Köszönöm soraidat.
    gyuri

    VálaszTörlés
  6. Gyuri, nekem ez volt a kedven részem: " Az egész élet nézőponti függvény, semmi köze az élet fizikai leéléséhez, a szempont azért fontos, mert elhiteti az élővel, neki is van a történések alakításában szerepe. Úgy gondolja a balga, ha már neki kell születni és meghalni is, akkor nem lehet a folyamatnak csak tárgya."
    Mert igaz is, meg van sajátos humora is. :)
    Nagyon tetszett, a többi bölcseleteddel együtt. :)

    VálaszTörlés