Tóth Sarolta: Kikeleti képek

Látod? Hát mégis megjött a kései tavasz.
Sárga pitypangok pettyezik a sarjadó pázsitot.
Rügyeznek a fák is, virágot bontanak
sűrűn kel, burjánzik a kerti gaz.

A természet most baráti arcát fordítja felénk,
mosolyogva árasztja sugarát a fényes Nap.
Hazatérnek a költöző madarak:
ni-ni! megjött a régi fecskepár is,
tavalyi fészkét leverte a szél,
de vidáman épít újat, serény.
A gólya a villanypóznára költözik,
a messze vidéket szemlélve őrködik.
A cinkék a fák törzsén keresnek bogarat,
a madáretető most lakatlan marad.

Újszülött kölykeit bemutatja
fogadott gazdájának egy kóbor macska.
A rét, a kert sok tarka virággal ékes,
illatával hívogatja a beporzó méhet.

Az ember kertjében munkálkodik
a megújult élet pompájában gyönyörködik
Lelkében - vajon - virág vagy gaz terem?
Szomorúan látja, hogy éjszaka tolvajok jártak nála,
elvitték fontos szerszámait,
letaposták a kert ágyásait.
A kertész kedve elveszett,
az emberi gazság rátelepedett.
Ha hívő, talán megvigasztalja a hit:
egy húsvét elhozza majd a feltámadást, az igazit:
a farkas és a bárány megcsókolják egymást,
mint a vízözön idején Noé bárkájában,
egyetértésben és békén megférünk egymással.