Markovic Radmila: Altatódal
Ott, az utazótáska sarkában,
ott lapul a mosástól elnyűtt ormányát lógató elefánt.
Este van, az autóbusz ismeretlen tájakon suhan, de
ott, a koffer mélyén lapul még egy kincs,
szorosan egymás mellé bújva melengetik lelkük fényével
a kofferben fényképen levő kis cipőt – sminket, iskolástáskát-diplomát,
ők ketten, az elnyűtt elefánt és egy szívbe vésett szó: Mamikám.
Álmodni sem merték volna: kétirányú lesz az autóbusz útja,
majd ha már nem dalolja az elnyűtt elefánt alt hangú ormánnyal:
„Gyermekem ó, aludjál, alszik a sok kis madár….
„…rád ragyog egy fénysugár, gyermekem, ó, aludjál.”
Az utazókoffer kincsei emlékek, s még szebb emlékeket őriznek. Így arról az időről, amelyben az altatódal szólt, s boldogságtól repesve hallotta a neki suttogott szót is "mamikám". - Érzem meghatottságod,kedves Mila!
VálaszTörlésMegkapóan emlékezel, kedves Mila.
VálaszTörlésKedves Mila.
VálaszTörlésIgen mély dologra tapintottál rá. Arra a kofferre, amiben, az egész életének emlékeit hurcolja magával egy ember, távozásáig.
Sok embernek üres a kofferje, ami egy sivár életet biztosít, emlékek, és gondolatok nélkülit, garantálva egy szürke, monoton létet.
gyuri
Kedves Mila,
VálaszTörlésMeghatóan szép versedhez szeretettel gratulálok.
Kedves Francis!
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm értő, elemzésszerű szavaidat.
Nagyon szépen köszönöm: Mila
Köszönöm az elismerésed, kedves Tibor: Mila
VálaszTörlésKedves Gyuri!
VálaszTörlésIgazságok sorozatát adtad versem alapján. Köszönet érte: Mila
Kedves Noémi!
VálaszTörlésKöszönöm a tetszésed!
Szeretettel: Mila
Igazán kedves altató, most a szigorúan vett tartalmat nézem, kicsi gyereknek vigasztaló, holnap újra találkozunk, csak most aludj, kedvesem...:)
VálaszTörlés