8 megjegyzés :

  1. Ahogy látom, a haszonvágy, az fene módon jellemző itt Gábor, hogy másutt mi a helyzet, nem tudom.
    "Nyájas szavaink mögött", sokszor jobb, ha a kiszemelt áldozat nem is tudja mik lappanganak...

    Nagyon komoly, és összetett munka a kép. Gratula.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az biztos, hogy amikor arra fordul a szó, legtöbbször hallhatjuk az öndicsérőket, továbbcsépelve az ismert fordulatokat vendégszerető fajtánkról. - Egyébként a rajzon a Budai Vigadó homlokzati része foglal el jelentős helyet; a kép korábbi pályázatra készült.
      Köszönöm hozzászólásodat, Gyuri!

      Törlés
  2. Kedves Gábor,a haszonvágy világában élünk, a csúfolódó kedv nem lankad. Tetszik. Boldog névnapot kívánok, Hajnalka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Hajnalka! Éppen imént is váltottam levelet arról, hogy mert egyszer élünk, lehetnénk elnézőbbek, megértőbbek egymás iránt. Aztán mégis mérgelődünk, fogyasztói jog érvényesítésével hadonászunk stb. És igaz, a csúfolódás is marad - lám, magam sem vetem meg. :d

      Törlés
  3. Mint a pincér, kinek mosolya, hajlongása, nem nekünk, hanem a borravalónak szól. Ha jól sejtem, az ilyen emberekről írtál most.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jól sejted, Ibolya, hiszen csakugyan a más emberek iránt nem igazán érdeklődőkről írtam. És akkor még nagyon finoman fogalmaztam. Nem kell ahhoz turistának sem lenni, hogy felfogjuk, ha szólnak is hozzánk, az – hogy szavaddal éljek – sokszor "nem nekünk" szól.
      Köszönöm véleményedet! :)

      Törlés
  4. ...Mert az mondják, senki sem ellensége önmagának. Így hát, ha az érdek úgy diktálja hajlongunk. Akár képletesen szólva is. Sokszor megalkuszik az ember, s ha nehezen hajlik is az a derék, de mégis hajlik...
    Tetszett a rajzod is ! :)

    VálaszTörlés
  5. Hát ez már igaz, Ildi. És az a véleményem, hogy főképpen a nem látható (ám nagyon is felfogható) képletes hajlongások az okai a nagy és maradandó gerincsérüléseknek. :)
    Köszönöm soraidat! :)

    VálaszTörlés