Kapolyi Noémi: Az üvegajtós kályha

Bent állt a szobában sok éve, tiszta krémszínű zománc festett testével nagyon tiszta volt.
A vaskeretes üvegajtajáról is rendszeresen letörölgették a kormot.
Mindenki körülötte melegedett télen, amikor jól átfagyva megérkeztek.
Ilyenkor dicsérő szavakat hallott magáról, milyen remek kis kályha is ő, szépen ég benne a tűz, és a külseje is tetszetős.
Nem csoda hát, hogy a szoba tárgyai közt ő tartotta magát a legtöbbre.
Mindig mondogatta a többieknek:
- Szép dolog a vitrin, de ha jön a hideg, egy vitrin mellett jól meg lehet fagyni.
Amikor égett benne a tűz, akkor érezte magát igazán jól, ontotta a hőt, és a villódzó lángnyelvek csak úgy csapdostak benne, ahogy elhúzták magukat a kémény nyílása felé.
A méltóságán csak egyetlen kis foltot érzett, ez pedig a hamus fiók volt.
Néha elmorfondírozott magában azon, hogy vajon őbenne meg mit keres a szemét, hiszen a hamu semmire se jó.
A fiók is hogy néz ki, nincs is rajta zománc, csak olyan vaskeretes, mint az üvegezett ajtó.
Annyira lenézte a fiókot, hogy nem is érezte magához tartozónak, csak valami idegen tákolmánynak tartotta, amit állandóan visszatologatnak.
Egyik nap begyújtás előtt, amikor még szellőztettek, megkérték Józsikát, ugyan vigye már ki a hamus fiókot.
A kisfiú ki is húzta a kályhából, és óvatosan elvitte.
A szellőztetésnek vége lett, aztán következett a begyújtás.
Keresték a fiókot, aztán meg a kisfiút, de nem találták, mert útközben elment egy barátjával a  másik házba játszani.
Hideg kezdett lenni a szobában, a vitrinben lévő porcelánok már sugdostak, hogy lám-lám a kályha mellett is jól meg lehet fagyni, és csilingelve felnevetett egyik-másik közülük.
A kályha egyre kellemetlenebbül kezdte érezni magát, és úgy tett, mintha nem hallaná a gúnyos megjegyzéseket.
A hamus fiók nélkül jóval nettebbnek érezte magát, csak hát nem lehetett begyújtani benne.
Amikor összegyűlt a család, a szoba barátságtalan volt, egy idő után kérdezgették, miért is nincs begyújtva, mire valaki azt felelte, nincs meg a hamus fiók.
Egy másik hang azt mondta, hogy az baj, mert akkor ez a kályha már semmire sem jó.
A kis kályha megsemmisülve hallgatta a szavaikat.
A porcelánok is némán fehérlettek a vitrinben.
Aztán máris azt kezdték tárgyalni,  hogyan tudnának szert tenni egy másik fűtőalkalmatosságra.
Akkor már nagyon is hiányolta a fiókot, már bánta, hogy annyira nem kellett neki, hiszen ki gondolta volna, hogy pont ő használhatatlan lesz, enélkül a pici fiók nélkül.
Este lefekvéskor a szobába bejött Józsika, hogy jó éjt kívánjon álmoskásan mindenkinek.
Mielőtt kiment, még utána szóltak, hogy nem jutott-e azóta eszébe hová tette a hamust?
Józsika még visszafordult, kicsit eltűnődött, aztán megszólalt:
-De hát nem azt mondtátok, hogy vigyem a szemétdombra?
Azzal el is ment lefeküdni.
Amikor másnap reggel visszahozták a hamus fiókot a szobában mindenki nagyon megkönnyebbült.