nyomott hangulatban
tompult érzékeim
cserbenhagynak
távolról duruzsolva
zúgó vízesés egyhangú
moraja engedély nélkül
próbál utat törve behatolni
sánta tudatomba
felejtés sálját sárba taposva
tompult érzékeim
cserbenhagynak
távolról duruzsolva
zúgó vízesés egyhangú
moraja engedély nélkül
próbál utat törve behatolni
sánta tudatomba
felejtés sálját sárba taposva
Szigorú vagy.
VálaszTörlésLehet... :)
Törléskedves Ildi.
VálaszTörlésEz a munkád, egy jól sikerült alkotás. Csak úgy árad belőle, az "elegem van" ténye.
Tetszett...
gyuri
Köszönöm szépen, kedves Gyuri az olvasást, és a véleményedet. Valóban van ilyen, amikor az ember besokall... :)
TörlésTetszik vagy nem (persze, inkább az utóbbi), az embernek gondolnia kell a nemszeretem jövővel is. Ezt az érzékek tompulása vezetheti be, s aztán jöhet még minden más, amit csak a jelen "nyomott hangulata" elképzeltetni képes. Erre a "tudatbatörésre" készíted fel az olvasót, Ildi!
VálaszTörlésJól látod, érted Gábor, erre gondoltam. Csak nem akartam az Alzheimer kór nevét kiírni, de olyasmi ez. Idővel elveszítjük emlékeinket, a tudatunkat, és vele az életünket is. Hiszen az életünk, az emlékeinkből áll, nem csak a fizikai testünk alkotja.
TörlésKöszönöm értő véleményed. :)
Kedves Ildi,
VálaszTörlésA bántó dolgokat hiába akarjuk elfelejteni, háttérbe húzódni, mert azok "engedély nélkül" visszanyomják magukat és nem engednek. Jól megírtad :)
Köszönöm, kedves Noémi !
TörlésAmit nem akarunk elengedni az megy, amit küldenénk marad. Mennyi értelmezése lehet néhány sornak. :)
Szívesen olvastam ismét el a versedet, nagyon jó!
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Ibolya ! Mindig örülök, ha tetszik neked az írásom. :)
Törlés