Furcsán édes a te nyelved
ahogyan nyelvemmel táncol,
simogatásra kész kezem
a ruhád alatt viháncol.
Majd lassan dőlünk az ágyra,
a bőrödet érintem, selymes.
Simító tenyerem alatt
a két melled engedelmes.
Ajkam mohó, éhes vándor
már forró útjára indul,
te a szemed hunyod némán,
az én szívem ver bolondul.
Illatod beszívja orrom,
ízedet érzi a nyelvem,
és testemmel arra kérlek
fogadj be magadba engem.
Kép: Krausz Margit Emlék című alkotása
Ke4dves Jenő.
VálaszTörlésFrappáns, őszinte emberi történet, remekül megírva.
Nagyon tetszett.
Gratulálok.
gyuri
Emlék, és nem is kis emlék, hiszen megmaradt, verset is ihletett. Adózzunk bólogatással a megmentett múltnak! :)
VálaszTörlésSzívhez szóló emlék, s talán szeretnéd is, ha nem csak az volna. Tetszett. :)
VálaszTörlés