Mennyi év elhalad
Tiprón talpad alatt.
Mennyi nap elvonul,
Kiderül, beborul.
Mennyi óra hull szét,
Ami rút, vagy túl szép.
Mennyi mennyei perc,
Mit meg se érintesz.
De majd a pillanat,
Ha magával ragad
Többet ér mindennél,
Mit nem értékeltél,
Csak ne kérdezd, mennyi.
Mikor kell elmenni.
kedves Laci.
VálaszTörlésÉn, már értem...
Ez a versed, egyszerre felemel, és földhöz teremt, gyönyörű drámai költemény.
Remek munka.
gyuri
Köszönöm Kedves Gábor megtisztelő soraidat, örülök lélekbelátó kivételes képességednek.
TörlésBarátsággal: László
Embere válogatja, ki milyen sűrűn ismétli az ilyesféle sorokat, melyek most nálad rímelnek. Mert igen, hogy elszalad az idő, s elmarad mennyi, de mennyi... Az egy pillanat értékét pedig, nem is tudom, lehet-e, szabad-e oly nagyon felértékelni... Töprengésre is okot adó a versed, kedves Laci! :d
VálaszTörlésIgazad van kedves Francis, valami ilyesmire gondoltam, meg arra az ellentmondásnak tűnő helyzetre, hogy a pillanat az, ami létezik, most a jelenben, ami egyben el is múlik azonnal, ezt kell megragadnunk. Köszönöm megtisztelő szavaidat.
TörlésTöbbet ér bizony, kedves László...
VálaszTörlésHa meg lehetne állítani az időt, a pillanatnál állna meg az a fránya mutató azt hiszem. ( A pillanatnak is a legkisebb egységénél )
TörlésKöszönöm kedves Tibor, hogy olvastál...)))
Szeretettel olvasom verseidet, kedves László: Mila
VálaszTörlésNagyon köszönöm kedves Mila, örülök látogatásodnak...)))
Törlés