Tóth Sarolta: Létformák
Ha kérdezték volna,
mi szeretnék lenni,
válaszom: nem akartam megszületni.
ám ha mégis szükség volt rám,
lettem volna növény talán,
nem lenne idegrendszerem,
hormonjaim, ösztöneim.
Ön- és fajfenntartás,
átkozott pusztítás,állat-mentalitás.
Emberként élni felelős feladat,
megszűnten bennünk állatok
követelik az ösztönök hatalmát,
de féken kell tartanunk uralmát,
erre való tudatunk, gondolataink,
erkölcsi értékrendünk, szándékaink.
Örökös harc csatázik bennünk,
ösztöneinknek is eleget kell tennünk.
Fékező erőnk a hit és a szeretet,
segít megmaradni embernek.
Most sem választanék emberi életet,
a sok rossz elvette kedvemet,
Lennék örökzöld fenyő erdőben,
nem éreznék fagyot, szelet,
büszkén emelném fejemet,
és nem ártanék senkinek.
Érteni véllek, kedves Sarolta, hiszen nem könnyű az embernek! Az élete sem, a biztos halálnak a tudata sem; és a vég közelsége ugyancsak megpróbálja. Érzékeltetted, hogy az úgynevezett "emberi", a felelős magatartás nagy (külső-belső) összeütközések árán érhető csak el, korlátozottan, minthogy roppantul visszahúz természeti beágyazottságunk. Jómagam azért még sosem gondolkoztam azon, mi más szerettem volna lenni...
VálaszTörlésMesterségem a bölcselkedés - ezért foglalkozom a lét elvont kérdéseivel. A tudat, a gondolkodás nagy felelősséget ró ránk, állati ösztöneinket felerősíti önző célok érdekében. A többi élőlény nem tesz fel kérdéseket, csak követi ösztöneit, ezért nem is bűnös, mi emberek élvezetből pusztítjuk a világot
Törlés