vándor szakadt
gúnyája rajtam
csónakban ülve
alattam hullám csobban
furcsa fények
villóznak víz tükrén
mint megannyi madár
hussanva szárnya kel
vágyódva nézek utána
követném röptét
szivárványhíd alatt
kék ég szövetében szállva
gúnyája rajtam
csónakban ülve
alattam hullám csobban
furcsa fények
villóznak víz tükrén
mint megannyi madár
hussanva szárnya kel
vágyódva nézek utána
követném röptét
szivárványhíd alatt
kék ég szövetében szállva
Kedves Ildi, úgy gondolom, hogy ez a különleges kép váltotta ki benned e verset(?). A szivárvány alatt távolba vágyódást érzem, amely gyermekkorom vágya, hite volt. Aki átmegy a szivárvány alatt átváltozik -én- fiú szerettem volna lenni. Üdv.,Hajnalka
VálaszTörlésVándorként most a vízről látod az útra kelőket, a földet már előbb elhagytad, most a szabad egekbe szárnyalnál... Talán, mert az új elem több szépet kínál? lám csábít a szivárvány is. Van kékség, van madár, arra lenne, amire vágysz? - Tetszett, Ildi. :)
VálaszTörlésKedves Ildi,
VálaszTörlésNagyon szép vers, átéreztem ahogy a csónakban ülve jelenleg idekötve és mostani életünkben szárnyak nélkül látod a fent suhanókat, képeket vetítesz és láttatod. Bennem ezek az gondolatok keltődtek. :)
Kedves Ildi.
VálaszTörlésSzép, és gondolatokat keltő vers.
Sokszor érdemes elolvasni, életre kel az egész, képileg is.
Tetszett.
gyuri
Szép vers Ildikó. Az ember csak szárnyaszegett madár, de a lelke szárnyalni vágy. A korunk sem akadály. Ibolya
VálaszTörlés