Kapolyi György: Mondta a Vincent 4

Mindenképpen meg kell írnom amit, akarok, mert látnom kell mi az, amiből lehet valami. De ahhoz is írnom kell, hogy lássam, mi az, amiből nem lett semmi. Na persze én is tudom, hogy írni nem muszáj, mert semmi nem muszáj a meghaláson kívül, de az ember mégis mindenféle muszájokat talál ki, önnön fontossága bizonyítékául. Mert elhülyülni sem muszáj, ha már a muszájoknál tartok, és mégis sokan megteszik, aztán vezetgetik őket a park árnyat adó fái alatt és butaságokat gügyögnek nekik, mondván egészen mindegy, úgy sem ért semmit.
Megszűnnek a kínos kötelezettségek, csak úgy van az ember, mint egy hernyó.
Mindenki elnéző és kedves, azt csinálsz, amit akarsz.
Azért nagyon lehangoló, hogy el kell hülyülnie az embernek ahhoz, hogy emberségesen álljanak hozzá.
A világ amúgy is furcsán működik, de legalábbis saját logikája szerint.
Vagy nagyon jót kell csinálni, - mindegy mit, vagy átkozottul rosszat. Az utóbbit legalább olyan nehéz produkálni, mint a nagyon jót. Mert ezekre még akad vevő, ami köztük van, az a halál. Halálokat írni nem nehéz. Azzal senkit nem érintesz, vagy sértesz. Az a hót mindegy írás, amitől nem lesznek soha konfliktusaid.
A jóra is rá lehet mondani, hogy hót mindegy szöveg, attól függ, mennyire utál, aki olvassa, de talán egyszer kisül, hogy a nyilatkozó hülye és gonosz. Mert az emberi féltékenység és irigység mélységei a mai napig is felderítetlenek- mondta Vincent. Ezekkel a baromarcúakkal tele a világ. Ugyanakkor hazudoznak egy szép új lét álmáról, ahol a jóság, megértés, és szeretet dominál.
Ezek aztán jó nagy szarba kerülnének, ha netán bekövetkezne. Fogvicsorgatva, de kénytelenek lennének etetni kóbor ebeket, ápolni beteg verebeket, mert abban a világban mást nem is lehetne.
De ha maradunk a realitásoknál, hát kit érdekel, hogy Gusztika nem ölte meg a nagyanyját?
Ki az a félkegyelmű, akit lázba hoz ez, az amúgy remek hír?
Ez a földkerekség legunalmasabb híre.
Bezzeg az ellenkezője...Azon már lehet rágódni, szörnyülködni, és ijedezni.
Ez már egy vurlicerdíjas hír, de legalábbis megérdemel egy térdszalagot. Nevelni kell az ifjú nemzedéket, a hír hallatán hátha még többeknek is eszébe jut, egy csapásra híresnek lenni, nem kis dolog.
Igaz, a szép új világ álmába ez nem illik bele, de hol van az a szép új világ? Sokak szerencséjére sehol.
A meglévőben pedig ez az, ami kell- mondta Vincent, és lemondóan legyintett.
Nem érdemes szóvá tenni semmit. Itt soha senki nem figyel oda. Ha meg mégis, az ziher, hogy félreérti.
Léteznek az álmok, és ami van, a valóság. Lehet egyik, és élhet a másik, de együtt soha, mert ezt az egyidejű létezést nem lehetne elviselni- mondta a Vincent.

Kép: Kapolyi György alkotása