Kapolyi György: Mondta a Vincent 5

Hogy mennyi mindent csinálhatna az ember életében...De nem teszi. Azért nem, mert lehetőségei a lehetségeshez képest igen szűkek, ezen belül maradnak a számára is érvényes elérhetőségek, persze rengeteg kompromisszummal díszítve. Ezeknek egy részét nem teszi, mert vagy nem érzi illőnek, vagy gátlásai és félelmei bénítják meg az elkövetésben. Aztán amit tenni is mer, az a lehetőségek alja. Az a zacc, vagy mondjuk seprő, amiből lehet főzni a „Karcost”, ami gatyaszaggatót jobb helyeken kínálni sem illik. 

Kaviárról álmodva eszi az avas szalonnát, és próbálja magával elhitetni, hogy minden rendben- mondta Vincent.
Hát amúgy minden rendben is van, de csak éppen hogy, mert lehetnének a dolgok irgalmatlanul is rendben, de nincsenek, mert a tízféle erősségi fok létrájának legalsó fokán kapaszkodik, és hitegeti magát.
Persze ő is tudja, hogy pofátlanul hazudik magának, mert nincs kedve forradalmat csinálni, sem fellógatni magát a WC- ben. Akkor meg marad az önbecsapás fantáziálással felpuhított valósága, ami ugyan úgy elszáll, mint egy sikeres élet, és a halálban állítólag egyformák vagyunk. /Bár sosem hallottam, hogy valaki is visszajött odaátról, hogy alátámassza ennek a hitnek az igazát.
Mindenkit csak átverünk, saját magunkat is, mert minden jobb az összedőlésnél, ami nagyot puffan, és éktelen port csinál.
A túlélők meg csak krákognak és köpködik ki szájukból a nyáltól iszappá lett port, dörzsölgetik taknyos zsebkendőikkel könnyező szemeiket, csóválják poros fejüket, hogy mit nem csinált ez a marha.
Egy élet rövid ahhoz, hogy megszokjuk csalódásainkat és tévedéseink következményeit. Menet közben döbbenünk rá, nem is azt akartuk csinálni, amit csinálunk.
Nem azt a nőt vettük el akit kellett volna, nem ott lakunk ahol szeretnénk, nem úgy nézünk ki, ahogy kéne.
Persze most általában beszélek, nem magamról. Magamról, csak magammal szoktam értekezni, ami csak rám tartozik.
Nem esem abba a hibába, mint egyesek, hogy őszintén kiteregetem szennyesemet mondván, ez így hiteles és tisztességes. Aztán kiröhögtetem magam – holott tudom- a röhögők is jártak az általam elmesélt harmadosztályú pokolban, csak úgy tesznek mintha...
Ha őszinte lennék, akkor hülye lennék, holott ezek patkányok, angóranyulaknak álcázva. Szó sem lehet őszinteségről. Nem estem a fejemre. „Hallgatni arany”, mondták a régiek, és ebben biztos igazuk is volt.
Aztán akárhogy erőlködsz, avas szalonnád sosem lesz libamáj, és a poloska nem változik királylánnyá. Ezt jobb, ha egy életre megjegyzed magadnak- mondta Vincent.
Te csak etesd, a galambokat aztán zabáld meg őket, mert te állatszerető, jószívű ember vagy, és ez a lényeg.
Más, téged motiváló lényeget sajnos nem tudok mondani, de a semminél ez is lényegesen több.
Pedig olyan szép és nemes cselekedetek is léteznek, de sajnos csak az irodalomban, főképpen a mesékben. Hogy mennyire építő hatású, azt nem tudom, de összehasonlítási alapnak jó.
Tetteid milyenségét lemérheted az olvasottakkal, összehasonlítgathatsz, ha vannak acél idegeid, mert durva meglepetéseknek teszed ki magad. Könnyen kisülhet, hogy a boszorkány is nemesebb élőlény nálad, éa a varjús mesében te lehetnél maximum a sajt.
Ha van eszed, nem teszed ki magad ekkora megrázkódtatásnak, legyen elég a magad senkiségének gyanúja, és ne engedd, hogy elhatalmasodjon egy megalapozott önkritika, mert nem fogsz tudni élni.
Így is csinálod, amit csinálsz, és bármit teszel, akkor is lehetne helyette mást csinálni. Nem érdemes foglalkoznod ezzel. Jobb, ha maradsz a seggeden, és bár a szalonna avas-, de van, és ez az élet élhetőségének alapja, mondta Vincent. 

Kép: Kapolyi György alkotása