Kedves Gábor. Közerkölcs, illemszabályok, szembe mennek a valósággal gyakran. Ennek köszönhető, a bennünk folyó "Kettős beszéd", amiből csak az hallható, ami illik... Már csak, a mozdulatainkra, arcjátékunkra és tekintetünkre kell vigyázni. Van, hogy nagyon nehéz feladat... Tetszett. gyuri
Lehet mondani: van nevelés, olyan, amilyen, és van nevelődés, ami nagyban függ a gyermeki érdeklődéstől, tapasztalattól. Így lesz többé-kevésbé kész az életre a "kezdő" felnőtt... :-d Joggal hangsúlyozod a feladat nehézségét, Gyuri! :)
A felnőtt életre bizony fel kellene készíteni a gyereket. Nálunk se estt szõ érdemleges a nemiségről, csupàn fél szavak, azok is elijesztőek. Nem helyes az!
nagyon is kell erről a témáról írni. Az én gyerekeimet úgy neveltem, hogy az emberi test nem tabu téma. Az oviban egyetlen az én fiam nem kukucskált a kislányok szoknyája alá, vagy a WC-ben sem leselkedett.
Nem kellene, valóban, hogy tabutéma legyen az ember, a teste és a kapcsolatok megvalósulása, a lelkiekkel együtt. Mindehhez a következmények, az egyéni és a közös felelősségek értelmezése is hozzátartozik. Persze, elgondolható, hogy az életkorhoz kell igazítani, mikor mit mondjon a szülő. Sokan esetleg azt mondják: a felvilágosítást majd akkor, ha eljön az ideje. Aztán ez az időpont szépen a távolba vész, sosem jön el. Te jól neveltél, kedves Mila! Örültem soraidnak! :)
Ahogy Hajnala is írta, tabu téma volt a nemiség. S felvilágosítás? Nem volt, csak iskolában, osztályfőnöki órán, védőnő mesélt, külön a fiúknak, s külön a lányoknak. Csoda-e, ha azt ami természetes, nem tudtuk természetesként kezelni.:)
Kedves Gábor.
VálaszTörlésKözerkölcs, illemszabályok, szembe mennek a valósággal gyakran.
Ennek köszönhető, a bennünk folyó "Kettős beszéd", amiből csak az hallható, ami illik...
Már csak, a mozdulatainkra, arcjátékunkra és tekintetünkre kell vigyázni.
Van, hogy nagyon nehéz feladat...
Tetszett.
gyuri
Lehet mondani: van nevelés, olyan, amilyen, és van nevelődés, ami nagyban függ a gyermeki érdeklődéstől, tapasztalattól. Így lesz többé-kevésbé kész az életre a "kezdő" felnőtt... :-d
VálaszTörlésJoggal hangsúlyozod a feladat nehézségét, Gyuri! :)
A felnőtt életre bizony fel kellene készíteni a gyereket. Nálunk se estt szõ érdemleges a nemiségről, csupàn fél szavak, azok is elijesztőek. Nem helyes az!
VálaszTörlésCsak megerősítesz válaszoddal, kedves Hajnalka. Köszönöm! :)
Törlésnagyon is kell erről a témáról írni. Az én gyerekeimet úgy neveltem, hogy az emberi test nem tabu téma. Az oviban egyetlen az én fiam nem kukucskált a kislányok szoknyája alá, vagy a WC-ben sem leselkedett.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Mila
Nem kellene, valóban, hogy tabutéma legyen az ember, a teste és a kapcsolatok megvalósulása, a lelkiekkel együtt. Mindehhez a következmények, az egyéni és a közös felelősségek értelmezése is hozzátartozik. Persze, elgondolható, hogy az életkorhoz kell igazítani, mikor mit mondjon a szülő. Sokan esetleg azt mondják: a felvilágosítást majd akkor, ha eljön az ideje. Aztán ez az időpont szépen a távolba vész, sosem jön el.
VálaszTörlésTe jól neveltél, kedves Mila! Örültem soraidnak! :)
Ahogy Hajnala is írta, tabu téma volt a nemiség. S felvilágosítás? Nem volt, csak iskolában, osztályfőnöki órán, védőnő mesélt, külön a fiúknak, s külön a lányoknak. Csoda-e, ha azt ami természetes, nem tudtuk természetesként kezelni.:)
VálaszTörlésEz bizony nem csoda, Ildi! :)
Törlés