lefújtam a port csillogott
átkozott reménnyel néztem
mint törött üvegdarabot
fény sütött át rajta szépen
felbontotta a spektrumot
szivárvány színében égett
sötétben engem otthagyott
köddé vált hazug ígéret
csillag volt álma megmaradt
de tűzbe dobott be engem
nem kímélte a madarat
elhessegette a lelkem
némaság volt és szürkület
utamon egyetlen lábnyom
én léptem ott de este lett
már semmit nem kellett látnom
2016.07.22.
Csalódottság, szomorú hangulat - bizony, ilyesmi fájdítja sokszor a lelket... ;(
VálaszTörlésKedves Jenő.
VálaszTörlésEzt a versedet, igazán sikerültnek érzem.
Gratulálok.
gyuri
Csupa szomorúság, fájdalom. De tetszett....:)
VálaszTörlés