Szélmalom harc és ellenállás,
arcomról a mosoly könnyeim kergeti,
sírva már nem tudok kacagni.
Kezemből, kicsúszott az idő,
sebesen rohan, mint a megveszett
paripa gyeplő nélkül, hiába üvöltöm
a szélbe: állj meg, csak egy percre,
hátra se néz, robogva eltűnik előlem,
majd rájöttem, azt kergetek, ami nincsen.
Becsapja magát néha az ember. Nem az idő szalad, hanem a világba vetettként ő érzi olykor, hogy lemaradt, sőt elvész a bizonytalanságban... Bevezető soraid ezt jól kifejezik, kedves Mila.
VálaszTörlésKedves Mila.
VálaszTörlésAz ember tehetetlensége vérlázító.
Tökéletesen ki van szolgáltatva valaminek, valakinek, akiről fogalma nincs.
Így fest az ember szabadsága.
gyuri
Mindig azt kergetjük, ami igazán nincs is ...
VálaszTörlésÜdv: Szabolcs