Kapolyi György: Mondta a Vincent

Olyan, mint a verkli. Csak hallod és hallják, és szól, és mindig ugyan az, és monoton egy hangon papol és verklizik, te meg megzápulva hallgatod, és már nem gondolsz semmire.  Ami nem is nagy baj, mert ha gondolsz, mindig belerokkansz, és a rosseb akar belerokkanni. Előre kell nézni, még a lábad alá se tedd, legfeljebb elbotlasz valakibe, nagydolog, majd felállsz. Még mindig te jártál jobban, mert nem ő botlott beléd. Hogy tele vagy idővel, mindenféle hegekkel, zúzódásokkal és dudorokkal, hát Istenem…
Nem lehet az ember körtefácska, meg különben is a viharedzett megjelenés régi gladiátor-jellemző. Nem riadalmat kelt, hanem egy biztonságérzetet a másokban, mert nem vagy egy nyámnyila- szar alak, mert szemmel láthatóan sok vihart túléltél. Ha mellé sodródsz valakinek, az reméli, hogy jelenléted megóvja őt is.
Aztán vagy igen, vagy nem. Nincs az a zseni, aki ezt előre meg tudná mondani.
A fene se tudja kinek mi van megírva, de jó is, hogy nem tudja senki, ha tudná, nem lenne az egész létezésben semmi izgalom. Igaz, így meg csak az van, és ebbe bele lehet őrülni.
Mert nem lehet nem őrülni, ez egy olyan játék, hogy egyenesen elváratik.
Ebben a létünkben minden elváratik, és ha meg tudsz felelni, akkor sincs semmi.
Lehetsz, egy sérülésekkel teli elhasználódott szánalom, aki már csak bógnizgat egy kampósbottal a rohanó lábak között, minden erejével koncentrál-, el ne essen, mert rátaposnak, nincs idő szarakodni, mindenki siet.
Hogy miként fogsz megint lábraállni ha netán elbuksz, tudja a bánat, nagyon kevés esélyed van a sikerre, mert esélyegyenlőség van, és ha elterülsz, az a sorsod, mint minden elterültnek.
Igyekszel eldarálni egy utolsó imát lelki üdvöd érdekében, ha nem lépnek közben a szádra, még be is tudod fejezni.
Így múlik el a világ dicsősége, a rohadt verkli már hallássérülést okozott, de ez sem baj, mert ki a fene akar bármit is hallani, itt behozhatatlan a siketeknek előnye.
Végső fokon ne keseredj el, mert nagy baj nincsen, legfeljebb kellemetlenségről motyoghatunk, de ez sem biztos, mert sosem volt neked kellemes, nem tudsz összehasonlítani.
Ha van eszed, csak beszélsz összevissza, tücsköt,- bogarat, lényeg az, ne hagyd abba, mert nem biztos, hogy valaha is újra tudod kezdeni.
Minden kezdést a vég követ, mert aminek eleje van, annak vége is van, eleve nem lett volna szabad elkezdeni, és akkor akadt volna más, amibe bele tudsz őrülni, mert a játékhoz tartozik az őrülés Mindenképpen te leszel a kis Ophélia, ha akarod Ofélia, csak Bianka nem lehetsz, mert ő nem őrült meg.
Virágfüzérrel fejeden háton úszhatsz a tóban mint egy elhízott benga csíbor, sajnáltathatod magad saját Hamleteddel, aki kezeit tördelve rohangászik a sáros tóparton, és azt kiabálja, hajjaj te kurva élet, ez a szerencsétlen úgy feldobta a papucsát, hogy ihaj.
Meg lehetsz elégedve ott a vízben, mert nem hiába éltél, van aki meggyászol.
Ez nem egy monstre igény, hisz tényleg kikészültél, nincs az a csoda, ami fel tud támasztani. Tehát megérdemled a hajjajozást, mint tényleges távozásod hallható földi hangjait.
Még sokáig fogod emlékeidben hallani azt a rohadt verklit, mert szenvtelen ricsaja nehezen felejthető. Aztán átveszi a dallamot a szférák zenéje, ami sokkal kellemesebb, de az is mindig ugyan az. Jóságos lelkek fognak körülrepdesni, bárgyú jóindulattal segítenek a próbálkozásaidban, mert eleinte igen bénán kalimpálsz szárnyaiddal.
De ne aggódj, senki nem fog rajtad röhögni, mert ott nem szokás. Te meg hálás leszel az egészért, mindaddig, míg ez, az infantilis jóság az idegeidre nem megy.
Mert az ész nélküli jóság az ilyen, ha nincs büntetés, a jóságot sem lehet mihez mérni,
Ezért elveszíti minden értelmét. Olyanná válik, mint egy ló nélküli huszár, csak röhögni lehet rajta. A büntetésen bezzeg nem röhög senki, egy nagy pofon után még senkinek sem sikerült.
De kétségtelen van visszatartó ereje, míg a jóságnak nincs.
Ezért nem jók a bölcsek, mert átérzik ezt a paradox igazságot, és előbb rúgnak seggbe valakit, mint megsimogatnák.
Ezt én mondom a Vincent, akinek mindkettőben volt már része.
Bár azt kell mondjam, okosabb seggberúgással kezdeni, mert abból nem lesz hosszú kapcsolat, ami óhatatlanul terhessé válik idővel.
Éppen elég, ha az ember saját magával ápol hosszan tartó viszonyt, az is éppen elég fárasztó tud lenni, és még nyakon sem tudom vágni magamat, mert, hogy nézne az ki.
Pedig néha úgy leköpném magam, de nekem kéne letörölnöm, arról nem is szólva, nem tudnám olyan komolyan venni a dolgot, mint elvárható.
Hiába, az ember önmagával elnéző, és ezért tehetetlen. Magamat nem sikerül megfegyelmeznem, másoktól meg nem tűröm, rögvest nagyon goromba és ellenszenves leszek, amit utólag igen fogok rühelleni.
Be kell ismernem, sem a világgal, sem benne magammal nem tudok mit kezdeni.
Gyanítom azért, mert nincs is mit. Aki mást mond, az csak rémületében karattyol összevissza, jószerivel nem is tudja miket beszél. Hiába, a gyávaság és félelem nagy úr.
Ezért inkább vagyogatok, létezgetek, tévedéseimben következetes vagyok, mert sosem tévedek kicsit.
Csak ne unnám ennyire ezt a kurva verklit, szenvtelen monotóniájával, ezt a részvétlen huhogást, ami megőrjít.
Sze la Vi… mondaná erre egy hindu, fonetikus francia akcentussal, de nem mondja, mert nem ismeri a szót.
Ha egyáltalán maradt mit remélnem, azzal sem tudok kezdeni, mert már olyan vagyok, mint egy mérgezett egér, csak futkosok és átkozódom, sokszor azt sem tudom kinek.
Hiába minden, ez így működik, és engem senki nem kérdezett a témával kapcsolatban.
Nem sokat nyomok a latban, és ez nem baj, a probléma az, hogy tudom. Amit meg tud az ember, az már régen rossz, akkor már nem lehet nem tudomásul venni.

Hát így van ez, - mondta Vincent, és majdnem leköpött a szőnyegre.

Kép: Kisplasztika, kalapált vaslemez.  "Marionett"  Kapolyi György alkotása