A jelenben élünk,
múltunkról van ismeretünk,
emlékezünk.
Szelíd emlékezet boldoggá tesz,
kudarcok keserítenek.
Jó volna elfeledni,
amitől szívünk oly nehéz,
fájó sebekre mit sem adni,
amíg szívünk az üdvre kész,
de nem feledsz, hiszen az élet félsz.
Várakozunk,
a jövőnkről mit sem tudunk,
rejtélyes és titokzatos,
rövid az út, halál-biztos.
Ne légy kíváncsi, mi vár még rád,
jósokhoz fordulnak ostobák.
Mióta ember él a földön,
szeretne jövőbe látni, ködön
átvágni, élni megelőzve a bajt,
a boldog élet vágya hajt.
Ne nézz hátra!
A pillanatnak élj,
ne akarj jövőbe látni, és ne félj!
A használd ki a pillanatot! ismerős horatiusi szállóigét jó értelmében használtad, már ami a törekvést illeti: ne rágódjunk feleslegesen a múlton (a szükséges tanulságok miatt elő-előjön gyakran úgyis). Ugyanígy, a jövő firtatása sem célszerű. Igen, a jelenben élj értelmesen-érzelmesen; jól megverselted, kedves Sarolta.
VálaszTörlésIgyekezni kell, hogy a múlt sebeit és a jövő kilátástalanságát kikapcsoljuk, így lehet elviselni békével a jelenünket.
Törlésköszönöm együtt érző üzenetedet