Belépsz, majd leülsz szótalan,
közel hozzám, alkonyon,
elsimítod szétszórtan
inged válladon.
A könyvet becsukom halkan,
lassan felnyitom szemem,
szívemből most elsuhan
a zord érzelem.
Te fáradtan rám mosolyogsz,
én megérintem kezed,
sápadt arccal elfordulsz,
lehunyod szemed.
„Életem – szólok félénken, -
ne dohogj, nincs igazad!”
De érzem, felesleges,
elcsépelt szavak.
Monoton dobolsz körmöddel…
Már túl késő, valóban!
Felállsz, távolodsz tőlem…
S az ajtózár kattan.
Az ablakfüggönyt elhúzom,
az üveg hűti homlokom,
villansz esti hajnalon,
elhagytál – felfogom.
1918. május 23.
Related Post
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Balogh Géza: Vladimír Nabokov: A paradicsomban (В раю) (műfordítás)Árva lelkem halálod utánlátni akarta alakod:magamfajta természetbúváraz édenben nem megszokott.Ott
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
László Mészáros: Káprázat Tekintetem kisiklik válladon.Már nem hallgathatom ela torlaszok félbetört ragyogását.Pillantások ke
Ruder Jana: Mintha...Ma fényes a szélködkergető dalt penget a réten -diófára vetül egy árnyék,mintha ott állnék éppen...
Ruder Jana: Mindig...Mindig, amíg a sorsod útján járszle nem vetett hegekkel teszed.Eléd görgetett rögöket átmászods ami
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Csodaszép a vers is, a fordítás is!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.